Címkék

2011. december 13., kedd

Lk 7,18b-23



     Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?' Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: ,,Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: �,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?�''' Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.'

2011. november 4., péntek

napi ige ismét Lk 16,1-8

Lk 16,1-8

     A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!'' Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?'' Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!'' Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?'' Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!'' Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Nos, eddig is olvastam a napi igéket, ahogy az a háziban meg vagyon írva nekünk. Most viszont arra került a sor, hogy erősen írnom kéne a beadandókat, így ilyenkor pont kapóra jön, hogy bejegyzést írhatok róla...


Őszintén kicsit furcsállottam elsőre ezt a bejegyzést. Hisz Jézus nem pont maga ellen prédikál, és az intézőt dicséri meg, aki miután megvádolják, hogy eltékozolja ura vagyonát, az magára gondolva valóban tékozolni kezdi azt, hogy irháját mentse.


Hirtelen ránéztem az előttem tornyosuló feladatokra, és úgy döntöttem, hogy ezt a bibliai részt többféleképpen is lehet értelmezni, és én jól le is írok őket.


1.: Nem tudjuk meg a történetből, hogy a vád valós volt-e. Lehet, hogy az intéző vetélytársai vagy rosszakarói mószerolták be Gipsz Jakabunkat a Földesúrnál. Mire G. Jakab lefuttatta magában ezt a logikai sort: "Az én uram félelmetes egy figura. Pitbullokat reggeliznek a Rottweilerei, amiket meg ő reggelizik meg, tej nélkül. Gyakorlatilag egy szavával gallyra vághatja a komplett pici életemet, ha nem sikerül kimagyaráznom magam. Márpedig amilyen alak a főnök, csak azért is leharapja a tököm, mert hibát vél felfedezni, és ő hobbiból vadászik ilyenekre. Élvezi, ha ezt csinálhatja. No meg példát is statuálna velem. A követező intézője biztos már úgy csalna, hogy a maga hasznából az uráéra ír valamennyit, hogy még a valósnál is több jusson, csak, hogy elő ne vegye... Micsoda egy mocsok az utódom... DE ácsi! Ez még nem történt meg! Tuti meg fog, de akkor már én is bebiztosítom magam! És foga, és az ura háta mögött jól leosztotta annak vagyonát, mondván, hogy "Okosabban is tudom ezt csinálni mint te!" Azt gondolta, talpra esik, és bebiztosítja magát az ura vagyonán. És az Úr megdicsérte őt! (arról nem szól a fáma, hogy utána nem lógatta-e fel, mert megrövidítette vagyonát, de mindenesetre megdicsérte!) A magyarázat magadra vonatkoztatását ezúttal végezd te! (még talán jobban meg is marad)


2.: Mert ne ess át a ló túloldalára! Jézus parancsait is el lehet farizeuskodni, csak hogy egy ízes magyar kifejezéssel éljek. A szeretet törvényeit, no meg a megszigorított tízparancsolatot is lehet az ember kárára venni. Kérsz egy példát? Az eredeti tízparancsolatban valami ilyesmi volt: "Ne paráználkodj, felebarátod házastársát ne kívánd!" Mire Jézus megfejeli a tétet all in: "Én meg asszondom, hogy ha csak bűnös szándékkal ránézel, már game over" Had tegyem fel a nyilvánvaló kérdést: Minekután tíz óriásplakátból nyolcon jóesetben bikinis lányok vannak, (de ha cserepeket reklámoznak, akkor bikini sem kell, mert takar a  cserép) ELŐFORDULHAT, hogy némelyik férjes asszony, vagy az volt. Innentől kezdve a világon minden férfi pusztuljon a pokolban? Ejh, drágáim, nem értitek, hogy a szándék és a reakció nem ugyan az, no meg egyébként is blabla... ÉS akkor nem intézőként kéne gondolkodnom, hogy ha már elásott az Uram, mert mögnéztem egy plakátot, akkor lúd legyen kövér, keressük ki a nyeten a cseréptelenített verziót is?


Persze  példa sarkít, de nem erről van szó? Az a különbség, hogy Isten nem hagyja, hogy bárkit is bemószeroljanak nála. Mert ő jobban tudja. NE ess át a ló túloldalára picinyem!


A lényeg ismét csak az, hogy sem akkor nem üdvözülsz rendesen ha hajlíthatatlan világi vagy, sem akkor nem üdvözülsz rendesen, ha hajlíthatatlan keresztény vagy! Mert ami nem hajlik, az törik, és ami törik, arra nem lehet sújt rakni, ergó csak "végiglebegsz" az életen anélkül, hogy Isten valóban meg tudna terhelni az Ő dicsőségére és EZ az, ami valóban az Úr vagyonának az elherdálása. Mert az Úr vagyona mi vagyunk, emberek, és a nekünk adott tálentumok (meg persze minden más, ami jelen pillanatban létezik) De ha nem használhatja ki maradék nélkül, ha nem tudod minél jobban a világban érvényre juttatni az urat, akkor miféle példa és szószólója vagy te a Szent Ügynek, az Isten Országának? Mert bármennyire is hihetetlen, azt a földön, az emberek és a Sátán közt kell megcsinálni és hirdetni, nem pedig beburkolózva a magunk kis kereszténységébe a többi kis kereszténnyel egymás vállát veregetni. Így, ha legközelebb kipostolok egy képet a féjszbukra, amin egy lány fehérneműje cukorkákból van, és odaírom mellé, hogy "Ebédidő" akkor ne egzorcistáért rohanj, hanem nevess egyet és pá... Mert semmivel sem paráznább, mint amikor te kirakod a strandolós képidet, amin "Jézusom, bűnös lélek! Bikiniben! Takarják el, TAKARJÁK EL! NEM AKAROK A POKOLRA KERÜLNI ÁÁÁÁÁ!" A különbség annyi, hogy a cukorkákkal nem mennél vízbe. Pont.
És szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Isten adott nekünk humorérzéket, hogy nevessünk, és a 
"
-Miért mászol fel a jegenyefára Nyuszi?
- Cseresznyét enni!
- Ó te buta Nyuszi, a jegenyefán nincs is cseresznye!
- Nem baj, hoztam magammal!


"


óta minden poén valakit vagy valamit sért, valami bűnt vázol... Innentől mindnki, aki vicces, rohadjék a pokolban...


És az Úr teremtette a nőket is a maga képére és gyönyörűségére. innentől kezdve, ha elismerem, hogy egy csaj jól néz ki, Őt dicsérem. Püff!


Owned...


Mostmár csak azért is kirakom ide is a képet:




Kedves lányismerőseim! Ha véltek felfedezni bármiféle paráznaságot láttató különbséget eközött a kép között és a SAJÁT (fészre, picasára) kirakott strandolós képeitek közt, kérlek szóljatok! Ha meg nem, szégyelljétek el magatokat, és szikkadjatok minimum a Tisztítótűzben és minimum nagyon sokáig...

2011. október 19., szerda

szerda Lk 12,39-48

Lk 12,39-48  

Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.' Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?' Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram'', és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

A tegnapi napi ige kapcsán arra gondoltam, hogy mivel ezek napra ki vannak osztva, talán nem kell annyira komolyan venni. Mert ha tízévente egyszer olvasnék bele, és azt az igét kapom, mint tegnap, hogy : "Sok az aratnivaló de a munkás kevés" lehet, hogy bekattanok, és papnak megyek, mert épp ezt kérdeztem. De így, hogy napi adagokban kapom ezeket a részeket, talán kicsit tompult bennem a radikálisságuk. Vegyük például ezt itt, ami ma jött. Rengetegszer végigelmélkedtük a csapattal, és állandóan idézgetik is nálunk, szinte állandó közszájon forog. Ha most venném azokat a tanokat, és ideaktualizálnám, egy az egyben kijönne a "Az a legfontosabb, hogy légy mindig önmagad. Kivéve, ha lehetsz Batman. akkor inkább Batman légy!"  Legyünk csodák minden percben? Nem tudhatod? Végül is, ez engem nem kéne tétlenségre kárhoztasson? Nem tudhatom, nem visz-e el a szívroham, mielőtt ezt a gondolatot fellőhetném az éterbe. Akkor minek kezdjek neki? Nem inkább a lelkemmel kéne elszámolnom?

Hát nem.


Ezt nem úgy kell érteni, hogy akkor görcsölj azon, hogy a legjobb légy minden percben, és vadássz a lehetőségre, hogy lehetőleg soha ne érj haza megírni a holnapi házikat, mert VALAHOL BIZTOS VAN EGY ÖREG NÉNI AKIT ÁT KELL KÍSÉRNI AZ ÚTON, CSAK MEG KELL KERESNEM!


Nem nem. Ez egy szemléletmódot tükröz, hogy ha szembejön a lehetőség a jóra, akkor élj vele! Ha megteheted, tedd meg! ügyelj arra, hogy tiszta maradjon a lelked. De ezt nem csinálni kell, nem minden reggel eldönteni, hogy na ma jó leszek, mert nem tudhatom, hogy arcon nem basz-e az élet a végével, hanem azt jelenti, hogy szépen éljél, de ÉLJÉL! szépen tedd a dolgod, és tedd Istennek tetszően. Nem magad leszarva azt kell tenned, ami Istennek tetszik, hanem amit teszel, azt tedd úgy, hogy tetszen az Úrnak. Korábban kifejtettem, miért.

2011. október 16., vasárnap

vasárnap, Mt 22,15-21

Mt 22,15-21

     Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?' Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: ,,Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!' Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?' Azt felelték neki: ,,A császáré.' Erre azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.'

Ne gondoljátok, hogy abbahagytam volna az olvasást, csak nem mindig postolom ki....

2011. október 8., szombat

Szombat, Lk 1,26-28

Lk 1,26-28

     Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.'

***

Ezerszer lerágott rész, szerintem fejből is tudnám idézni. Amikor most olvastam, már az elején az a gondolat foglalkoztatott, hogy 'Na banyek, erre mit elmélkedjek rá...' De hál' Istennek, az utolsó mondat megmentett. "Az Úr van teveled" Minden misén elhangzik, és természetes is, hogy az Úr ott van egy Szűz Máriával. Milyen lenne már, ha nem...

De ha most egy picit belegondolsz... 


Tulajdonképpen...


Kapaszkodj meg...


Veled is ott van az Úr, nem kell ehhez Szűz Máriának lenned. Na ez milyen egy gondolat már? Sőt, mondok még vadabbat! Velem is itt van az Isten! Ezt a Fülöp kurzus óta teljes bizonyossággal és lelki nyugalommal jelentem ki. Pedig én sem szültem egy Istent sem...
Isten mindenkivel ott van, több kevesebb mértékben. Hiszen nélküle egy lépést sem tudnánk tenni, nem hogy mindazt a csodát létrehozni, amit. Gondoljatok csak a nagy zenészeinkre, festőinkre, De akár csak egy műalkotásnak beillő felhőkarcolóra! Én idesorolhatnám a mobilokat is a magam részéről, de tudom, ez sokaknak idegen. Isten nélkül mindez nem jöhetett volna létre, mint ahogy mi sem. Minden Őt áldja, ami a földön él...


Te ott jössz be a képbe, hogy mennyire vagy hajlandó együttműködni ezzel. Sok okos megoldásod lehet az életre, de mind csak emberi. És így szükségképpen nem tökéletes, hiszen az ember sem az, magánál kiválóbbat alkotni meg nem tud.


Ha csak egy pillanatra is meg tudnánk sejteni azt a csodálatos hétmilliárd szólóhangszerrel és egy komplett élőflórával kísért fölöttes dallamot, ami a mennyei Atyánk fülében cseng mióta... fel sem foghatod mióta, kezed-lábad törnéd, hogy megtanulhasd a magad hangszerét a legtökéletesebben megszólaltatni. És persze én méginkább.


De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy ha csak a kezedbe is veszed azt a hangszert, mindegy, hogy hányszor ejted el, téped húrját, hasítod ütőfelületét, horpasztod be vagy tömöd el, az Úr ott lesz melletted, fogja a vállad, és biztat. Nem tudsz te olyan könnyen kiesni a kegyeiből, mint remélnéd. Nem kell tudomást venned róla, akkor az utad fogja egyengetni. A dallamot igazítja hozzád, a világot változtatja meg, de rólad nem mond le! Túl értékes vagy...


De lehetsz még értékesebb...

2011. október 7., péntek

Péntek, Lk 11,15-26

Lk 11,15-26

     De közülük néhányan így szóltak: ,,Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.' Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: ,,Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ,,Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem''. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.'

2011. október 5., szerda

csütörtök, Lk 11,5-13

Lk 11,5-13

     Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki''; a másik viszont belülről ezt feleli: ,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!'' Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!'

Üh.. elég súlyos szavak ezek így reggel, lapos pislogások és üres gyomor mellé. Na de lássuk csak... Nyilván a vak is látja, hogy a példabeszéd arról szól, hogy kérjél az Istentől, mert ő már azelőtt is szerette volna neked adni, mielőtt akár csak megszülettél volna pajzán gondolatként a szüleid fejében (kivéve, hogyha a hospitálásvezető tanárod fejét kéred, mert azt nem adja oda...)
Úgyhogy inkább gondolkodjunk el picit a barátságon. Húzzuk le picit Istent az asztalra, vagyunk annyira fejlettek, hogy menjen a multitasking. A kereszténység nem arról szól, hogy elmélkedek istenről. A Muzulmánok is elmélkednek Róla, sőt, az ateisták is. Szóval, barátság. Érdekes, hogy pont ez az éjfeles téma jön fel, mert épp egy barátomnál vagyok kedd óta, és ma fogok hazamenni. Itt fekszik a szobában, és próbáljuk azt a gondolatot incepcionálni a világba, hogy nem kel fél hétkor felkelni, hogy nyolcra beérjünk a suliba. Legalábbis én.
Szóval: Kik azok az emberek, akiknek ha az ajtaján zörgetnél éjfélkor (ez már olyan köznapi. Legyen hajnali fél négy), hogy bármi nyűg van, nem az lenne az első szavuk, hogy "Tudod te mennyi az idő?" Hanem valami afféle gondolat suhanna átt a szürkeállományuk boot-algoritmusán, hogy "Ez az én barátom biztos nem azért hív fel hajnali fél négykor, hogy elmondja, hajnali fél négy van. Mit tudnék segíteni neki?" Hál' Istennek (hoppá, vissza is kanyarodtunk) Nekem akadnak ilyen barátaim. Érdekes mód, legnagyobb sűrűségben a közösségen belül. A keresztény, Istennel kooperáló közösségen belül. Szóval valóban hál' Istennek. Mennyire más lenne a helyzet, ha ugyan ezt az időmet és energiámat egy tekecsapatba fektetné, ahol negyvenes bajszos egyedülálló apukák söröznek meg gurítanak. Szerintem most kevesebb névvel kombinálhatnék a bajban. Mire nem jó ey kis keresztény nevelés?

Na de ha már itt tartunk, futtassunk csak le még egy keresést: "kik azok az emberek, akik ha zörgetnének az ajtómon hajnali fél négykor, valami számomra banális oknál fogva, nem az lenne az első kérdésem magamhoz, hogy "Jesszom ez a baromállat meg mit keres itt...hajnali FÉL NÉGYKOR!!! Most kelhetek föl megnézni mi van... Valamint pár illetlen gondoat a kedves mamájáról" Hm, hm... Jelen pillanatban én rémesen fáradt vagyok, szóval naggyon kevés embernek pattannék fel a képzelt szituban. Ahogy így gondolkodom, egyre dagad a lista, mint a hatnapos vizihulla.

Melyik listád a hosszabb? Adni, vagy kapni tudsz igazán?

szerda, Lk 11,1-4

Lk 11,1-4

     Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.' Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.'

gondolatok: Taníts meg minket imádkozni! Tulajdonképpen meg tudom érteni, hogy ez egy őszinte vágyból fakadó óhaj volt az apostoloktól. látták,hogy Jézusnak miféle erőt ad ez, és nem értették, hogy mi is pontosan. Nem úgy, mint minálunk, ahol aztán általános negyediktől kezdve nyomják, hogy így imádkozz, úgy imádkozz, mond fel a miatyánkot, a titkokat... Mi van? Iskolapadban ülve... Szükséges, de mi lenne, ha azzal kezdenénk az imát (tanítani i, meg amikor mi ülünk neki a napi "utásznak", hogy akkor most beszélgetni fogok a mennyei Atyámmal. Mert az ima valójában ez, és semmi több. Egy beszélgetés a legfelsőbb szerető hatalommal. Nem tíz üdvözlégy felsorolása, mert megtanultuk, hogy rendszeresen kell imádkozni, hogy szeressen az Isten... Az Isten így is úgy is szeret, ez ellen nem tudsz mit tenni. Még a sátán sem tud, pedig azért sokkal keményebben próbálja mint te, és régebb óta is van a pályán. De Isten még őt is szereti, méghozzá pont annyira, ahogy a legkiválóbb szeráfokat, és pont annyira mint téged vagy engem. Éppen ezért fölösleges imádkoznod azért, hogy lefusd a kötelező udvariassági köröket, és jóban lehess a főnökséggel. Imádkozni azért kell, amiért egy rég nem látott haverodat felhívod... Mer hiányzik, mert hallani akarsz felőle, mert gondod van, és tudod, hogy ő segíteni tud, vagy mert annyira jól vagy, hogy meg akarod osztani vele az örömöd. Hogy ő is örüljön veled. Ennyi.
Mindezt emeld fel a végtelenedik hatványra, és akkor már pont nem tudod felfogni emberi elmével, hogy mennyi mindent szeretne adni neked az Isten... Nade ez már egy másik történet.. Nem lövöm el minden gondolatomat előre...

2011. október 4., kedd

kedd, Lk 10,38-42

Lk 10,38-42

     Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!' Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

Tekintettel arra, hogy rohanok, most nem elmélkedlek meg benneteket. Röviden összefoglalva a dolog sok korban sok mindent jelenthetett, de ugye megtanultuk hittanból, hogy a Biblia az élőige, Isten hozzánk szóló  szava. Tehát ahelyett, hogy ezerfelé csápolnánk a történelmi nagyokosságokkal a nők helyzetéről és korképet alkotnánk, ami magyarázatul szolgál a fent elhangzottakra, inkább arra koncenrtáljunk, hogy mit mond ez nekünk/nekem? Szép és jó dolog, hogy élsz a világban, sőt, még az is, hogy megpróbálod ezt keresztény módon csinálni, ami végső soron a legfontosabb, de ha nem tudod, hogy azt hogy is kéne csinálni, akkor csüccs le picit, és hallgass oda az okosabbra, hogy aztán sokkal hatékonyabb lehess. Mert a mostani munkádat sem tudnád olyan profin végezni, ha nem tanultad volna meg, hogyan kell ügyvédkedni vagy ilyesni... De én most rohanok, szal viszlát és gondolkodjatok helyettem is, mert nem érek rá :-)

2011. október 3., hétfő

Lk 10,25-37

Lk 10,25-37 
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?' Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?' Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'' ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?' Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!'

Ismét csak arra hívják fel a figyelmünket, hogy szép meg jó, hogy milyen magasztos gondolatokat forgatsz a fejedben a saját hűde keresztény életedről, a kérdés viszont ott dől el, hogy mit teszel. Mi az, amit megteszel az Úrért (ez persze csak kisarkított példa, mert nem az Úrért teszed, amit teszel, hanem magadért. Az Istennek egyáltalán nincs szüksége arra, hogy te dobj egy százast a csövesnek, vagy hogy meghallgasd, ha egy barátod a gondjaival feléd fordul. Ezek a tettek a te lelkedet nemesítik, neked segítenek közelebb kerülni a boldogsághoz, aminek a másik neve Szentháromság. És sok egyéb közt ezért erősen nem mindegy, hogy elmész-e gyónni időnként, vagy szép keresztény gondolatokkal a fejedben elbeszélgeted az Istennel, hogy tulajdonképpen az, hogy ő mondja, hogy gyónnod kéne, az tévedés...) Mit kell tennem ahhoz, hogy a Mennybe jussak? Azt hiszem az a törvénytudó ha rossz szándékkal is, de mindenki számára izgató kérdést tett fel. Legutóbb mondtam, hogy az Isten ajándékait az emberek hajlamosak inkább cserének felfogni "Csak most segíts, és akkor én majd..." Ebből az következne, hogy akkor a Mennyet sem kell kiérdemelni? Mindenki bejut? Nem és nem. A mennyet nem lehet kiérdemelni, mert egész egyszerűen képtelen vagy olyan patentos életet élni, hogy azzal megválthasd magad. Sok keleti egyház hisz az önmegváltásban, hogy majd te az ilyen olyan életeddel és szemlélődéssel és szertartásokkal a saját erődből és küzdelmedből eljutsz a megvilágosodás állapotára, és a benned élő isten kiteljesedik... Semmi, amit ember alkot nem tökéletes. Mert mi sem vagyunk azok! Nincs az a gyakorlatsor, ami tökéletessé tehetne minket. Ez ilyen egyszerű. Miért olyan nehéz elfogadni az Isten segítségét...
Mindenki bejut tehát a mennybe, ha úgysem lehet kiérdemelni?
Kétlem. Ez egy igen közkeletű felfogás mostanság az Egyházon belül is, hogy a Pokol tulajdonképp üres, és így tovább... Múltkor beszélgettem egy a Szentjános-bogár közösségbe tartozó lánnyal, és amikor erre került a szó, megkérdeztem tőle: De hát Jézus maga mondja, hogy a végítéletkor lesznek akik a mennybe és lesznek akik a pokolba, ahol aztán sírás és fogcsikorgatás!
A lány erre kijelentette, hogy (idézem) : Jó, de ezt Isten csak úgy mondta, azért, hogy megijedjünk, és ez motiváljon minket a jó felé!
A lány elmúlt húsz éves, tanítóképzőre jár, és a Bogárban csoportvezető. Akkkor most ismét hangot adnék értetlenségemnek: MIARÁK?!?!?!
Pedagógus eszel édesdrága! Minden órán elmondják nekünk, hogy a gyereket nem ijesztegetni kell, hanem jutalommal és dícsérettel motiválni. És Isiten ezt teszi! Segít, boldoggá tesz, a Mennyet ajánlja fel! Miért kéne emellé a Pokollal fenyegetőznie? hogy aztán a halálunk után kiröhögjük, hogy Ejj-ejj Isten, te aztán jól átbasztál! Hát nincs is Pokol! Én meg etért nem öltem meg a szomszéd idegesítő kutyáját?!
Nem. A Pokol létezik, és szép számmal vannak olyan emberek, akik elintézik maguknak a helyet odalenn. Nem az Isten ítéli őket kárhozatra, ők maguk azok, akik vakká silányítják tetteikkel a lelküket az Isten fényére. A Menyország egy állapot és nem egy hely. Nem azon függ a bejutásod, hogy az angyalok beengednek-e a kerítés túloldalára vagy sem. Képessé kell válnod a Menny állapotának megélésére. Neked! ez csakis a te felelősséged! ÉS ha nem sikerül, akkor nem Isten az, aki jól kibasz veled a hangyák nevében, akiket hatévesen megégettél nagyítóval, hanem te babrálsz ki magaddal, mert vakká válsz az igaz boldogságra. Isten a lelkiismereted által mindig suttogja, hogy "tedd a jót, kerüld a rosszat" De ha te nem teszed a jót és nem kerülöd a rosszat, akkor hiába fogja ugyanezt elismételni kismilliomodszorra a Menny előtt... Nem mondhatod azt, hogy akkor holnap lefutom a maratont rekordidő alatt, mert képtelen leszel rá. Nem edzettél, nem vagy olyan állapotban, túl nagy a kihívás. Ám ha mindennap gyakorolsz, minden nap csak egy picivel többet futsz, a végén a maraton is csak egy vicc lesz. Ugyan ezen az elven kell a lelkedet edzened, hogy aztán pacsihegyeket gyújthess be a többi mennyei futótól.

Ennyi

2011. szeptember 30., péntek

Lk 10,17-24

A napi ige:  Lk 10,17-24


" Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!' Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.' Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.' Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."

Megyünk nagymamához, ezúttal a kommentárom késni fog, holnap pótolom.

Lk 10,13-16

Hittanórán megegyeztünk, hogy minden nap elmélkedni fogunk a napi igéről, és a hetente az órán az így felmerült gondolatokat beszéljük át. Leleményes Dewsy bátyátok új rovat szagot érez a levegőben. Eltökélt célom, hogy annak érdekében, hogy tényleg végigolvassan/gondolkodjam a napi utászt, közzé is teszem azt, így gyakorolva külső nyomást magamra. Innentől persze vicc, hogy holnap már nem fogom felrakni, mert nagymamánál leszek, de utána vasárnap a publikálást is pótolom, két napi adaggal. Aki szeretne, csatlakozzon hozzám!

A napi ige: Lk 10,13-16

"Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött. "

És akkor most a házi feladatom, az elmélkedés: (kezdek apámra hasonlítani, valaki/bárki lőjjön fejbe)

Hát, nem egy hízelgő idézet így rögvest a startvonalra. A szövegben Jézus (a költő... fuj irodalomórák) két várost figyelmeztet, hogy annak ellenére, hogy miket véghez nem vitt az Úr bennük, az önerővel igencsak elmaradtak. Elkezdhetnénk boncolgatni, hogy Törökbálinton hogyan állunk ezzel. Itt is hatalmas erők működnek, hihetetlen gyógyulások történnek, és egy olyan katolikus közösség áll fenn, hogy egyházmegye-szerte csodájára járnak és irigylik. Hol vagyunk mi ezekhez képest? Nem egy bizalomgerjetsző gondolatsor, erősen számonkérő felhanggal. Szokott Isten számon kérni? Hát, nem ilyen élesen, de szokott. Kinek ne lenne ismerős az alább mondat és variációi: "Csak most segíts Uram, és akkor én...." Szükség hozza. És Isten segít. Nem ő köt veled egyezséget, nem is kéne az egyezség, Isten anélkül is segít ha kéred, de az ember hajlamos így működni. Nehezen fogadjuk el csak úgy az őszinte ajándékot. Így hát inkább felelőtlenül ígérgetünk. Nem gondolom, hogy ezekre az ígéretekre figyelmeztetni minket gonosz dolog volna, hiszen ha egyáltalán nem tartjuk be őket, a saját szemünkben válunk nevetségessé, és vesszük kelőképpen komolytalanra az istenkapcslatunkat. Persze ha két nap múlva jönne szembe ez a szöveg, egészen mást hoznék ki belőle. Az utolsó mondatot nehéz a kontextusba illeszteni. Valószínűleg egy hozzáértő ember az eredeti görög szöveg idézésével szép és sokrétű jelentéstartalommal ruházná fel. Na erre itt ne számítsatok. Az egész szöveg megszólítottja a két város, akiknek jaj. és aki őket hallgatja, az Jézust hallgatja, és aki őket megveti, Jézust veti meg, és aki Jézust megveti, az az Istent veti meg. Itt is csak azt a kettősséget tudom felhozni, hogy sokszor nem ugyan az, amit az ember mond és amit tesz. Valószínűleg Korozain és Betszaida elvben rendkívül hívő város volt, sokat tudott a hit igazságairól, így szépen tudtak beszélni róla, és az Isten is működni tudott köztük. De ők maguk nem sokat tettek a hangzatos elmélkedésen túl, nem igazán szálltak magukba a meghatódottságtól. Azt hiszem mindenki ismer ilyen embereket, és picit tükörbe nézve könnyen ennek nyomaira bukkanhatunk magunkban is. hiszen mennyivel könnyebb másoknak megmondani a frankót, kiosztani az életét, és azokért a bűnökért elítélni, amiben mi szentek vagyunk. De nekünk is vannak bűneink, sokszor súlyosabbak is, de hát az más mérce. Érdekes mód a legtöbb ember gondolkodásába még pont az fér bele, amit ő tesz, és aki már többet, az pont nem (Nézd a gyorshajtó állatját! Legalább százhatvannal megy! Közveszélyes őrült, hogy szaladna a szalagkorlátnak! Az, hogy mi is száznegyvenel megyünk, nem érdekes. Az még pont nem veszélyes, belefér, mert lehet irányítani, mindenki ennyivel megy, csalnak is a kilóméterórával meg amúgy is ez egy elavult szabályozás)

És az ilyen embereket kéne tiszteljem? Mire föl? Mi alapján? Mondjuk a bőrömön tapasztalom nap mint nap a kategória mintapéldányát, és egyáltalán nem tudom tisztelni. Pedig parancslat van róla, de ezt Julika nénivel tisztáztuk már, szépen fel tudtam menteni magam minden felelősség alól :-)