Címkék

2012. február 27., hétfő

Huawei Ideos S7 slim teszt

A teszt itt olvashaó Google Dokumentumok formájában is:
https://docs.google.com/document/d/1U75dP0cAcM0tFyluFPWL5GlOdgafcrtQjpBi8SGctPA/edit

A T-mobile Hungary jóvoltából nálam vendégeskedett egy Huawei Ideos S7 slim tablet.
Ő volna az

Az együtt töltött időért cserébe öszvissz egy tesztet kértek tőlem, ami nem a dolog technikai oldalával foglalkozik, hanem a felhasználó felől közelíti meg a kérdést. Így olyan önsanyaratásig fajultam, hogy meg sem néztem pontosan miféle hardver dobog a burkolat alatt, nehogy a befogadói élményemet determinálja egy processzor órajel, vagy bármi efféle technikai finomság.

Azt hiszem adja magát a kérdés, hogy a tablet mint kategória mire lett kitalálva, mire használható elvekben.
A tablet egy nagyon ügyesen meglátott piaci rés eredménye. Nem szeretünk mindenhova notebookot cipelni magunkkal, kiváltképp, hogy az esetek legtöbbjében nincs is szükségünk a teljes funkcionalitásukra, ami miatt böszme nagyok és nehezek. A mobiltelefonok meg lehetnek bármilyen okosak, fizikailag nem szerencsés dolog rajtuk a szükségesnél több internetböngészés, filmezés, olvasás, stb... (amikre ha nem akartuk a mobilunk inimini kijelzőjét bámulni, jött a noteszgép táskával, táppal mert az üzemidő kicsi, ecetera, ecetera...)
Így megszületett a tablet, ami egy kényelmesebb, kétkezi formában prezentálja nekünk az okostelefonok által a zsebünkbe költöztetett funkciókat. Kényelmes filmezés, ímélezés, netezés, hosszú üzemidővel és mégis (aránylag) könnyű hordozhatósággal.

Nos, lássuk, hogy a konkrét készülékünk esetében ezek mennyire és hogyan valósulnak meg.
Bevallom őszintén, mikor még egy táblagépet sem láttam élőben, mert kis hazánkban csak hírét lehetett hallani, hogy a messze nyugaton már ilyen is van, én egyértelműen a nagyobb, 10 colos gépek mellett tettem le a voksomat a 7 colosak ellenében. Az volt a logikám, hogy épp a kijelző mérete ami megkülönbözteti a zsebemben figyelő telefontól, attól lesz használhatóbb, hát legyen jó nagy kijelzője (Akkor ugyanis csak ez a két kategória létezett, nem voltak midenféle variációk a témára). Nos, tapasztalatokkal kiegészülve ezúton szeretnék elnézést kérni minden  7 colos masinától, és változtatnék korábban vakon ledobott voksomon. Rá kellett jöjjek ugyanis, hogy a mindennapokban nem feltétlen a nagyobb a jobb. (Hölgyek, ti hogy álltok az efféle dolgokkal?)

Szóval legyen az első tesztszempontom a hordozhatóság (külsőségek):
Nos, a telefonhoz szokott szemnek első pillantásra a készülék nagy. Egész konkrétan 200*110*13 miliméternyi területet követel magának a dimenziók szövedékéből. Mindemellé tekintélyes 440 gramm társul, amit már egy kézben lehet úgy tartani, hogy húsz perc után, ízületi bántalmakat okozzon. De ez egy egyszeri tapasztalat, nagyon hamar megtanul az ember úgy helyezkedni, hogy órákon át is élményszerű maradhasson a használat (Gyanítom, hogy a notebookok használatával karöltve előbb utóbb ez a téma egy jóga-irányzat megszületéséhez fog vezetni.) Szóval első blikkre a tab nagy és nehéz. Egy hét után azt kellett mondjam, hogy pont jó méretű, és épp csak egy gondolattal nehezebb a kelleténél. Ha már a külsőségeknél tartunk, nekem nagyon tetszett az, hogy a fülhallgató aljzatát jobb oldalra tették, szintúgy a hangerő gombjait, és a bekapcsológomb is errefele, a fölső él jobb csücskén figyel. Ez azért kifejezetten jó, mert ha zsebre vágom a gépet (igen, a bazi nagy télikabátom zsebébe pont passzentos), akkor a füles épp kilóg (nem bántja  a zsebem a csatlakozót, így az nem tágul ki...), a hangerőállítás is kézre esik, szóval a kialakítás igencsak júzerfrendli.
Kézben mindjárt kitűnik a a valós méret

Akkor ha már erre tartunk, járjuk körbe a gépet. A jobb oldalt nagyrészt elmondtam, ami lemaradt az a sztereó hangszóró jobbik fele. Baloldalt ennek ikertestvére teljesít szolgálatot, egy mini HDMI és egy micro USB aljzat mellett. A HDMI-vel tévékre tudunk csatlakozni, így nagyobb képet kapunk, az USB-vel tömegtárként használható. Fölül egyetlen bekapcsológombunk van jobb oldalt, alul dokkoló és microSD slot (tehát a memóriakártyát a készülék szétszedése és kikapcsolása nélkül el lehet távolítani illetve visszahelyezni. Az ilyen kialakítást nevezik “Hot swap”-nak) a készülék hátoldalán mindösszesen a kamera tölt be funkciót (bár ne tenné, ótvar, gyenge, borzalmasan rossz, pföjj de szörnyű, a képeket vallatások alkalmával lehetne felhasználni vasszűz helyett.) A fényleső 3 megapixeles, ha valakit érdekel az adat, de szerintem egy helókittis matricával jobban jártok, cupp rá, hogy úgy tűnjön, ott sincs. Valakinek még eszébe jutna fotózni vele....
Globálisan azt kell mondjam, hogy a készülék külseje igencsak rendben van. Letisztult, vállalható formaterv, kellemes tapintás és jó színek jellemzik. Nem kell szégyenkeznie egy iPad mellett sem, főleg, ha az ára is rá van írva mindkettőre.

Kinézetről ennyit. lássuk ami még fontosabb, a belbecset.
Ééééés nem tudok konkrét adatokat mondani (az olvasóim kilencven százalékának nagy örömére)
Abban biztos vagyok, hogy gyári restore után, minden hivatalos (nem létező) frissítés után a tabon az Android 2.2-es (Froyo) verziója teljesít szolgálatot, a gyártó által meglehetősen átszabva (ennek az az oka, hogy a rendszer még nem volt felkészítve ezekre a nagyobbfajta képernyőkre, így igen ormótlanná vált a kis képernyőre szánt kezelőfelület. A gyártók ezt próbálták ellensúlyozni UI-k [user interface] telepítésével)
A home screen már belakva érkezik hozzánk:
Legtöbb helyen beszéli a magyart

Igen hasznos újítás a kezdőképernyők kategorizálása ‘Főképernyő’ ’Web’ ’Szórakozás’ Kommunikáció’ ’Kedvencek’
100 androidosból 99 így rendezi be a kezdőképernyőit amúgy is, ez a fajta rendszerezés segít átlátni hogy mi hol van, és a fülekre bökve az adott szelethez jutunk, ami megkönnyíti a navigációt.
Kapunk még egy kupac saját gyártmányú minialkalmazást is, Emotion widgetek néven. Van itt ugyan ahhoz a dizájnhoz ímél, notesz, fotónézegető, Hi space (ami egy közösségi kliens) időjárás, webes könyvjelzők, naptár, óra, RSS olvasó, videó és zene. Szóval nem fukarkodtak a gyárnál az úgynevezett kapcsolt értékekkel, megtömték rendesen. Ez hol jó, hol nem. Teszem azt a zene alkalmazás nem igazán hajlandó beismerni az ékezetes betűk szükségességét, így azokat zseniálisan anyanyelve karaktereivel helyettesíti...
A comag igyené nyelvleckét isz tajtajmasz fehéj embejnek

Igen hasznos kitalálmány a bal fölső sarokba hegesztett vissza-nyíl, ami lehetővé teszi nekünk, hogy ne kelljen miden visszalépésnél fogást váltanunk a gépen, hogy hozzáférjünk az oldalt elhelyezett érintőgombokhoz.

Ami változás az alaprendszertől még elüt, az a Notification bar, amit nem lefele húzással, hanem a jobb fölső sarokba pozicionált két négyzetecske ingerlésével lehet előcsalogatni. Itt az ügyes fejlesztők megleptek minket a főbb funkciók kapcsolóival, és egy nem túlbonyolított feladatkezelővel is, ami lássuk be, ismét csak nagy jópont a használhatóság szempontjából.
El kell ismerni amit el kell ismerni: Ez jóra sikeredett.

Lassan végére is értünk a rendszer mustrájának, jöjjenek a mindennapi hőstettek!

Nos, én egyetemista vagyok, méghozzá egy olyan egyetemen, ami szinte teljesen le van fedve wifivel. Ezt eddig is legjobb tudásom szerint kiaknáztam az órák élményét növelendő...
De csak most tudtam meg, hogy eddig miről maradtam le. Egészen új szintre emeli a mindennapi betevő netezést a masina. A hét col egy Opera mini vagy egy Firefox böngészővel társítva minőségi tartalomfogyasztóvá emel minket. Hatodannyit kellett keresgélnem egy oldalon, mint az egyébként sem kicsi 4 colos telefonom esetében. És gyorsabban is töltenek be a weblapok, (ami nem tudok mivel magyarázni, mert elvileg a mobilom minőségibb hardver. Talán ennek kevesebb háttérfeladatot kell futtatnia)
Gyors pillantás a birodalomra...

Szintén zseniálisan használható a munkánál. Pillanatok alatt lekaptam vele a netről, ha valami kellett, kerestem utána bárminek, amire esetleg egy-egy órán szükség volt. Az e-könyv olvasó is igencsak jó szolgálatot tett. A különböző kzösségi hálók (féjszbukk, güliplusz, stb..) kliensprogramjai is sokkal kényelmesebben kezelhetőek ekkora felületen. Erre csoporttársaim is hamar rájöttek, így a teszt ezen részét inkább velük kellene megirassam, hiszen alig bírtam kirángatni a kezeik közül a tabot... Ilyen szépen engem még semmire nem kértek, mint ahogy mostanság egy egy lány rám nézett a matekóra közepén, hogy mentsem meg a halálra unatkozástól, és picit adjam neki oda...

Kis bepillantás a Mobiltudósok virtuális Batbarlangjába....

A játékok terén is hozza a kötelezőt. A táblajátékokra hajazó, manapság igen népszerű Tower defense stílusú gemmák külön élvezetet nyújtanak ekkora képernyőn, de természetesen a kötelező mérgesmadár-adag is gond nélkül bevehető....
Hét colon jobban látszik, hogy mérgesek a madarak...
És taktikázni is több helyünk marad

Hosszabb autó/buszutakon nem árt, ha beteszünk valami jóféle filmecskét, a beépített négy és fél giga tárhelyre bőven fér.

Persze a világ nem ilyen cukormázas rózsaszín. Jöjjenek azok a dolgok, amiktől az agyérgörcs kerülgetett:
Hát az első ugye a már korábban is emlegetett kamera. Igazából fönt szapultam eleget, beszéljenek helyettem a képek és egy tesztvideó:
Sajnos még egy ilyen képen is látszik, hogy kopaszodom...
Ha a kép címe képzaj lenne, tökéletes alkotásról beszélnénk...
A tesztvideó linkje peig: http://youtu.be/4NlN7GrSsMc

Következő erősb bosszantó dolog, a lezárt képernyővel kapcsolatos. Ugyanis amikor alvó módba teszem a gépet, annak kijelzője random módon fél perc és öt perc közötti intenzitással fel-fel éledget. Ami egy, az akksinak sem tesz jót, kettő kapacitív kijelző ide vagy oda, többször előfordult, hogy fel is oldaotta magát, és mindenféle őrült magántáncokba kezdeményezett a táskámban/zsebemben, amik jóvátétele igen sok fölösleges időmbe tellett. Aztán ha szerencsétlen módon akkor kapcsolnám be a gépet, amikor az magától is életre kelne, akkor fagy az egész, nem érzékeli sem a képernyőt sem a gombot. Jöhet a jó öreg akksit ki, vár, akksit vissza, bekapcs megoldás, ami a kelleténél épp egy fokkal buherább.

Aztán szintén idegesítő megoldás a képernyő automatikus elforgatása. Ez ugyanis vagy működik tíz bekapcsolásból egyszer, vagy nem. Elvileg két helyről is állítható, gyakorlatban a Giroszkópot teljesen  meglepetésszerűen kezeli, nagyritkán. A mobilra optimált weboldalakat nem tudom elforgatni, azt is széltébe kell nézzem, ami hosszára van kitatlálva. Alkalmazásokon belül szintén. A fészbukkon is csak néha néha sikerült elérnem, hogy hosszába görgethessem a falat, mert úgy van értelme. Érdekes módon, ahol nem csak ilyen statikus szerep jut a gyorsulásmérőnek, hanem mondjuk egy autót vagy egy golyót kell
vezéreljen, ott minden további nélkül működik és teszi a dolgát.

A Huawei készített egy billenytűzetet is a gépre, ami nem ismeri az ékezeteket, és egyébiránt is szenvedés.... De legalább ragaszkodó fajta. Mire valahogy eltünteted...

Nos, ezen túl csak egy koncepcióhibát tudok felsorolni, méghozzá, hogy a képarány nem egyezik a pixelek arányával, így minden kicsit hosszában nyújtottan jelenik meg. önmagában nem zavaró, mert hát ilyennek látom, ilyen. De ha már más képernyőn is szemrevételezem ugyan azt, rögtön kilóg a ló lába...

Egyéb funkció: Kevés tablet tudja, de ez igen: Kezeli a GSM hálózatokat, azaz lehet vele telefonálni:
Szörnyeteg...
Szörnyeteg...Töredelmesen bevallom, ezt a funkciót nem teszteltem, mivel szerintem a kedves felhasználó sem fogja a füléhez tolni ezt a böszme nagy gépet, hogy pizzát rendeljen a barátnőjének első randin... Erre jó megoldás lett volna a gyártó részéről egy headset mellékelése, de azt sajnos nem kapunk a csomagban.

Tippek, trükkök, praktikák:
Nem szerettem volna a végére hagyni a negatívumokat, nehogy az összbenyomás rovására menjen, hiszen összességében iegy igencsak igen gépről van szó. Így következzen inkább néhány apróbb finomítás, programocska, amik mégis megkönnyítik majd az életünk:

Multiling Keyboard:
Mint már említettem, a gyári billentyűet valami bitang puszulatosan fostos. ezért csak arra érdemes használni, hogy bepötyögjük vele a Marketbe az ingyenes ‘Multiling Keyboard’ programot (és a hozzá tartozó magyar szótárat), majd azt letöltve azonmód ki is cseréljük. Higyjétek el, ez az apró kis előrelépés sokkal zenközpontúbb csíáramlást fog eredményezni a tudatotok “te most direkt csesztetsz” központja és a táblagép “ide pötyögd kérlek óhajod” csakracsomója közt.

Ilyen volt... (blöeeeee)
És ilyen lett

Sajnos a zeneszámok fura karaktereit nem igazán lehet eltüntetni alternatív zenelejátszó programokkal...

MX Video Player
A gyári videólejátszó nem kezeli a manapság filmek körében szinte egyeduralkodó AVI kiterjesztést. Igen kellemetlen lehet, amikor erre akkor jössz rá, mikor már felpakoltad magad filmekkel egy internetmentes hétvégéhez, és hopp... Kénytelen leszel az egyébiránt csodálatos naplementét bámulni (annyira azért ne ragadtasd el magad, hogy le is fotózod a tabbal, mert abban nem lesz köszönet) Így ajánlom nektek letöltésre ezt a párost:
MX video Player
MX Video Player Codec (ARMv7)
A kettő együtt egy igen egyszerűen és sokoldalúan hasznáható videólejátszót eredményez...

Advanced Task Killer free:
A tab önmagától nem áll a helyzet magaslatán, ha alkalmazáskezelésről van szó, így ez az apró programocska igencsak sokat segíthet nekünk, ha már a sok feladattól kezd belassulni a gép. Használjátok egészséggel és sűrűn!

Ha nem használjátok telefonálásra vagy 3G-s mobilinternetezésre a tabot, érdemes repülőgép üzenmódba rakni, így nem keresi majd állandóan az adótornyokat, ami sokkal kevesebb sugárzás, és sokkal több akkuidő. A GPS műholdak használata szintén alapértelmezett az Androidos gépeknél, szintén érdemes lelőni. HA előfizettek mobilinternetre a tabon, nagyon fontos, hogy kontrolláljátok, hogy mi mehet fel a tudtotok nélkül a netre és mennyire, mert magától minden fölmászkálna, és pillanatok alatt kicsúsztok  a keretből...

Ha Valamiért végképp meghalna a tab szoftveres úton (tehát nem a szomszéd Böske néni protkóvizétől mondja be az unalmast, hanem csak úgy minden ok nélkül) És már a rendszer sem akar bekapcsolni, akkor tartsátok lenyomva a hangerő le és a bekapcsoló gombokat egyszerre mindaddig, míg fel nem tűnik egy kis dobozocska, amiből egy kis android figura ugrik kifelé. Ezzel a gesztussal újratelepítitek a rendszert, vagyis eltűnik minden személyes adat, kép, beállítás, és ott lesz a tablet ismét szűzen, ahogy a gyártósorról legurult. Ismételném, ez MINDENT töröl a gépről, szóval csak legvégső esetben. Vagy vigyétek el a T-Pontokban felállított szervízek egyikébe :-)

Hát ennyi segítséget adok nektek az első rajthoz a tablettel, no de persze ne féljetek zaklatni sem engem, sem a Mobiltudósok teljes csapatát, ha bármi kérdésetek merülne fel a géppel kapcsolatban. Addig is kívánom, hogy ha beszereztek egyet, a ti mindennapjaitokat is színesítse meg annyira, mint amennyire az enyémekkel tette ebben a nagyon szűk egy hónapban...

2012. február 23., csütörtök

Ubuntu droid

Történt manapság, hogy az Ubuntu előrukkolt egy ígéretesnek tűnő elgondolással, méghozzá az Android mellé települő rendszert, ami kvázi asztali géppé "nemesíti" erőben duzzadó de lehetőségekben szegény okostelefonjainkat. Fölösben nincs kedvem pötyögni, másolok ide egy cikket a Mobilarénáról, utána meg elemezgetünk.

“A közelgő Mobile World Congress alkalmával a nagyközönség számára is bemutatásra kerül a Canonical Ubuntu for Android megoldása, mely révén a monitorra és billentyűzetre kötött okostelefonok teljes értékű számítógépként működhetnek tovább. Az Ubuntu felület nem külön operációs rendszerként, hanem az Android platform szerves részeként teljesít majd szolgálatot, mely a számítógépes kiegészítők csatolásakor automatikusan aktiválásra kerül. Az asztali böngészők és más számítógépes szoftverek futtatására is alkalmas társplatform a telefonon tárolt adatok egyszerű megosztásában is segít, hiszen a mobiltelefonos és asztali felületből ugyanazon névjegyek, üzenetek és más fájlok érhetőek el – akár egyszerre is. Az év vége felé érkező Ubuntu for Android futtatásához többmagos processzor, USB port és HDMI kimenet is szükséges lesz, vagyis egyelőre csak a csúcsmobilok kiváltsága lesz a konvertibilis felület.


Leszámítva az ötlet űberzseniális mivoltát, gondolkodjunk picit, hogy  valójában mi szülhette az ötletet, valóban piaci rést találtak-e, mennyire életképes az ötlet, és mit kéne tenni ezzel az elképzeléssel, hogy stabil szereplőkké válhassanak. Interjút folytatok, jobb híján magammal.

- Honnan az elképzelés?
- Szerintem teljesen logikusan következik a körülményekből. Ha megnézzük, mindenki a szoftveres és hardveres oldalon is a határok elmosásán ügyködik. Már bejelentették az Intel platformra épülő Motorolát, Az Android is az ICS-től felfele hivatalosan támogatja az X86-os architektúrát. A Windows is leterjeszkedik ARM-re...
<Intermezzo>
A Win végül nem merte meglépni, hogy egy kalap alá vegye az asztali és az Arm-es verzióját Win8 néven. Igazából megértem a döntést, hiszen nincs visszamenő támogatás, sok tekintetben csökkentett verzióval fogunk szemben állni, korlátolt fejlesztési lehetőségekkel, stb...
Mindemellett így egy csomó potenciáltól elesnek, már ha csak a papírvékony ARM-re épülő ultrabookokat vesszük, amik így drágáért csak csökkentett verziót kapnának.
De legalább korrekt.
Mondjuk ezzel a húzással máris kisebb piaci potenciállal kezd a Windows on ARM... kicsit viszasilányodik az anno CE verziók sorába....
Talán majd a Win9, ha a win8 után rendelkezik a kellő háttérrel és tapasztalattal, elhozza ezt az egyesítést.
</Intermezzo>


A samsung is összeált a volt Meegoval, és a hátsó udvarban már javában heggesztik a Tizent, ami crossplatform finomságnak ígérkezik.
No meg nem mellékes tényező a döntésben az sem, hogy a Win8 secureboot funkcióval fog érkezni, ami ha nem is ellehetetleníti a linux diszturbciók telepítésését, de a gépgyártók kezébe teszi a döntést, hogy tanúsítják-é vagy sem-é. A felhasználónak csak annyiban lesz beleszólása, hogy eldöntheti, hogy olyan gépet vesz, amin engedélyezett a Linux, vagy olyat amin nem. Már ha egyáltalán az orrunkra kötik majd. Természetes, hogy keressük a lehetőségeket az újabb platformok felé.

- Állítólag a következő Android platform is nagyjából ezeket a desktop lehetőségeket fogja kínálni. Miért kéne egy rendszeridegen platformot is megtartanom az Android mellett ezekért a funkciókért? Miben több?
- Igen. Tény, hogy nehéz helyzetben vagyunk és leszünk. Ugyebár ahhoz, hogy az átjárhatóságot legnagyobb mértékben megvalósíthassuk, mély rendszerintegrációra van szükség, így már tárgyalásokat folytatunk gyártópartnerekkel.
Piaci tekintetben is hátrányból indulunk, hiszen az Ubuntut is éri az összes linuxos előítélet. Ne felejtsük el, hogy sokan az Androidról sem tudják, hogy tulajdonképpen egy linux.
A platform térnyerése a támogatottságon és a pszichológián fog eldőlni. Meg kll értetnünk az emberekkel, hogy a rendszerünk nem parazita az Androidon, hanem vele szimbiózisban működő kiegészítés.

- Az okostelefonok évek óta arra törekszenek, hogy az asztali gépek használt funkcióit (ímél, web) integrálják a zsebeinkbe. És ez nagy százalékban már sikerült is. így ez a fordított logika kissé feleslegesnek, az árral szembemenésnek tűnik. Kikre számítanak potenciális felhasználókként?
- Az Ubuntu közösségre mindenképp. Ne feledjük, hogy ma már rengeteg gépen fut ez a rendszer, nem érdemtelenül. Igen, az okostelefonok a mobilitást voltak hivatottak elhozni. Mi nem szembemegyünk ezzel, hanem egy új szintre emeljük. A kétmagos telefonokon, de főleg a napokban kezdődő MWC-n már bejelentésre kerülő négymagos csúcsgépeket teljes értékű számítógéppé tesszük, rögvest a zsebedből.

-Ez jól hangzik, de erre szükség nincs, hiszen ahol már van egy billentyűzet meg egy monitor van, ott valószínűleg egy gép is akad körülötte. Minek buherálnám szét, csak hogy egy gyengébb hardvert futtassak el?
- Számítunk a gyártókra ezen a téren. Vizionálunk olyan dokkolókat, amik egyben billentyűzetként is működnek és egér valamint megjelenítő is csatolható hozzájuk. Ne feledjük azt sem, hogy már készültek beépített projektorral szerelt telefonok. Ennek a piacnak is új lendületet adhat a rendszerünk.

-Értem. Esetleg valamit megtudhatunk a piackezdési stratégiátokról?
- Persze. Alapjáraton két célcsoport van, aki az efféle gépekre pénzt ad. Az üzleti felhasználói réteg, és a kocka fiatalok, akik a szüleiket nyaggatják pénzért. Így erős szövetségre kívánunk lépni a HTC-vel, már fel is sorolom miért.
a HTC minden erejével a kínai gyártó megítélés ellen küzd, ezért gyűjti egymás után a nagy brandeket. Gondolok itt a Beats by-ra, vagy a már pletykált Play station centrifined logóra is.
Így nekik is jól jönnék az Ubuntu márkanévvel, és van a kezükben egy csodafegyver, amin a platformunk kezdeti sikere múlhat.
Ez pedig nem más, mint az ONLIVE.
Hiszen a nagy képernyő egyik előnye az élmény amit nyújt, amit a játékokkal lehet kiaknázni. A rendszerük már áll, nagy címek fenn vannak, szóval működik. Ez a szolgáltatás lehet az a kulcspont, amiért a fiatalok bedokkolhatják a telójukat, elindíthatják az Ubuntut, ha kapnak rá egy profi onlive klienst, és tényleg csúcspc szinten játszhatnak azon a hozzátoldott billentyűzeten és egeren. A 4G és LTE mobilnetekkel vegyítve egész új értelmet nyerhet így a közös játék. Pár haver összeül, felcuppannak egy csúcsjáték szerverére, és tímben heccsátolják darabokra a világot.

- Épp kérdezni is akartam, hogy miképp egyeztethető össze ez a jövő útjával.
- Mire gondol pontosan?
- Manapság már nem termlk, hanem platformorientált a piac. a féjszbukk egy platform, minden sikres közösségre alapuló erő platform. ebben magyarázzák a google+ mérsékelt sikerét is. hogy túlságosan termékszerű, minsem lehetőség termékekre.
- Igen. Az Ubuntunak komoly piaci tervei vannak, operációs redszerként a feladatunk egy olyan termék létrehozása, ami kívánatos platform mind a fejlesztőknek, mind a felhasználóknak. Nem könnyű, de már készül az Ubuntu tv és mobil rendszer is, komoly reményeket fűzünk mindkettőhöz.

-köszönöm az interjút!
- Igazán szívesen!