Címkék

2013. szeptember 13., péntek

Akkuidő android alatt

A munkám abból áll, hogy okostelefonokról kommunikálok emberekkel. Az információáramlás hatalmas, mindenkit más érdekel, de vannak visszatérő momentumok. Az egyik ilyen az akksi. Sokan sajnálják, hogy naponta tölteni kell, vannak akik egyenesen hibásnak írják le emiatt az újonnan vett telefonjukat és cseréhez ragaszkodnak. Pedig (sajnos) ez nem hiba, legalábbis a hagyományos értelemben véve nem az.

És tenni ellene lehet? Igen, lehet. Kicsit számomra is megerőltető módon elvégeztem egy tesztet, ami kapcsán kiderült hogy az okostelefonom (galaxy S) akár egy hetes üzemidőre is képes. Persze ennek ára van, de nem megfizethetetlen. Kicsit később erre is visszatérek. Első körben fogadjuk el csak úgy a szavamnak, hogy képes rá, és ennek szellemében keressünk okokat, amiért mégsem teszi. Én elég sokat találtam, de mint tudjuk sok kicsi sokra megy. Íme egy felsorolás a teljesség igénye nélkül:

  • Megváltozott felhasználói szokások. Régen mire használtuk a telefonunkat? Telefonáltunk, sms-t küldözgettünk rajta. Ehhez volt egy fekete-fehér képernyőnk, egy vaskos és nehéz készülékünk ami az esetek nagy százalékában kihasználatlanul húzta a zsebünket. Mára viszont ez nagyon megváltozott. Sokkal többet telefonálunk, több sms-t küldünk, a hordozható zenelejátszók helyét is a telefon vette át (amiket emlékeim szerint már akkor is gyakran töltenem kellett). A különböző gémbojok, péespék és tamagocsik helyét is az okostelefonok vették át. Ehhez és minden máshoz is erősebb (és ezáltal) erőforrásigényesebb vas kerül a készülékekbe. Hogy a hatalmas kijelzőkről ne is beszéljek. Elkezdtünk internetezni a telefonokon, híreket, videókat, közösségi csatornákat nézegetni. Sajnos nincs hatalmamban nagyvolumenű felméréseket végezni, de szinte biztos vagyok benne, hogy az említett fekete-fehér kijelzős gyakorlatilag semmi egyébre nem jó telefonok korszakához képest a készülék aktív használatával eltöltött idő drasztikusan emelkedett.
  • Rosszul/önző módon optimált programok. A mai okostelefonok úgy működnek mint egy icipici számítógép. Ugyan azok a folyamatok megtalálhatóak bennük is. És nyilván minden fejlesztő  saját programját tartja a legfontosabbnak/leghasznosabbnak. Azt akarja, hogy az gyorsan működjön, percrekész legyen és általában megelégedéssel szolgáljon a felhasználónak. Ezért a telefon erőforrásaiból egy szép szeletet kihasít a saját alkalmazásának, nem engedi teljesen bezárni, mert akkor lassabban állna fel, sőt ha lehet rögvest a telefon bekapcsolásával együtt automatikusan elindíttatja és a háttérben várakoztatja, hogy ha netán a felhasználó arra tévedne, rögtön tiptop legyen minden. Erre talán a legjobb példa a Facebook androidra szánt változata. Abban a pillanatban, hogy az ember felteszi a telefonjára, istand egyharmaddal csökken az akkumulátoros üzemidő. Mert a fész nem pihen, nem engedi pihenni a telefont, és a hülye kódolás miatt még a kikapcsolt program is folyamatosan próbál a mobilnetre csatlakozni, hogy percrekészen tartsa a falamat és szóljon ha valami történik. Az egyáltalán nem zavarja ebben, hogy dominós vagyok, nincs és soha nem is volt mobilnetem, de még ha lenne is, kikapcsolva tartom. Nem adja fel a hősi küzdelmet.
  • Külön kategóriaként kezelném a gyártók szoftveres hibáit, amit a saját termékeik ellen elkövetnek. Ilyen például, hogy rosszul optimálják a vason futó szoftvert, aminek emiatt sokkal több erőbe telik lefuttatni egy folyamatot, mintha jobban egységgé lenne csiszolva a vas és a rajta futó kód. Ez azért lényeges, mert minél gyengébb egy kód, annál több erőt igényel, azaz annál több áramot fogyaszt. És ez hatványozottan igaz, tekintettel arra, hogy a processzor nem csak hogy kénytelen csúcsjáraton futni, de sokkal tovább is fut csúcsjáraton, azaz több áramot fogyaszt és tovább fogyasztja a sok áramot. Meglepően sokat számít mindez. Egyik kollégám vett magának egy Alcatel OT995-öst. Úgy találta, hogy a harveres adottságaihoz képest eléggé lassúcska, ezért a gyártó által készített szoftvert lecserélte egy lelkes sufnifejlesztőktől származó rendszerre. Azt tapasztalta, hogy a szintetikus teszteken a készülék pontszámai több mint megmásfélszereződtek. A kódot pár csávó az alvégről jobban optimálta mint a gyártó a hivatalos szoftvert, így a processzorról rengeteg terhelés leesett, ami ezáltal mindent kevesebb erőből és ami a lényeges sokkal gyorsabban el tudott végezni. És nehogy ezt higgyük, hogy ez csak a kis gyártóknál van így, akiknek talán nincs erőforrása jól optimált szoftvereket legyártatni. A nagy gyártók ugyan ebbe a hibába esnek, csak ott mellékerül egy másik igen súlyos "hiba" is. És ez az a rengeteg plusz funkció, amit a készülékek szoftverébe építenek, amivel az eladásokat remélik növelni. Nem hibáztathatóak, hiszen a harc a vásárlókért éles, mindent meg kell ragadni amivel magunkhoz csalogathatjuk a vevőket. Sajnos emiatt sokszor teljesen haszontalan funkciók kerülnek be a telefonokba, amik fölöslegesen fogyasztják az erőforrásokat. Egy működő Android rendszer önmagában 160 és 400 megabájt között mozog. Erre jönnek rá a gyártó által létrehozott egyéb "finomságok", szerintem eléggé elvadult módon. Így lehet például az, hogy a 16gigabájttal szerelt Samsung Galaxy S4 tárterületéből mindösszesen 8,82 giga érhető el a felhasználóknak. Ami alig több mint a fele. Az összes többi helyet a Samsung által beleraktott kérdéses létjogosultságú funkciók veszik el. És nem csak a tárhelyet használják, de a processzort, a munkamemóriát a rádiókat, a giroszkópot, a proximity szenzort és minden egyebet, ami viszont mind az értékes delejbe kerül, amit az akkumulátorba csöpögtetünk.
  • Rengeteg egyéb oka is van az akkuidő csökkenésének, de ezek azok, amiken ha akarunk tudunk változtatni. Tehát röviden: Mindenre telefont használunk, a telefonon hanyagul megírt kód fut, a külső alkalmazások visszaélnek a telefon erőforrásaival, az energia olyan funkciók életbentartására megy el, amikre nincs is szükségünk.
Úgy döntöttem, hogy egy kísérlet erejéig megszüntetem ezeket a tényezőket, és meglátom mire jutunk nélkülük. Pontosan mit tettem?
  1. Nem használtam a telefonom semmi egyébre, mint hívásokat fogadtam, indítottam, valamint sms-eztem. (jó, egyszer elcsábultam és egy órán át zenét is hallgattam, de próbáljatok ti egy órát mosogatni néma csendben). Ezeket leszámítva a telefon készenléti módban bármikor bevethetően a zsebemben lapult, mint régen a Siemens.
  2. Lecseréltem a gyári rendszert egy hónapok alatt tökéletesre csiszolt CM variánsra, amit egy német hobbifejlesztő szinte a tökéletességig csiszolt a vasra. Ez a jó öreg 300 megányi Androidot takarja (+CM funkciók), mellőzi azt a sok gigányi szemetet, amit a gyártók tesznek rá. Nem akartam nagyon kompromisszumokat kötni a felhasználói élményben, ezért egy alternatív APEX launcher fennmaradt.
  3. Letöltöttem egy Greenify nevű programot (rootköteles), ami a fészbukkhoz hasonló garázda alkalmazásokat hivatott kordában tartani, hogy ne tenyészhessenek a készülék erőforrásain ha erre senki nem kéri őket. Meg kell mondjam a program csodálatos, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na akkor foglaljuk össze: Semmilyen hardveres változtatást nem hajtottam végre, a telefonom ugyna az az immáron több mint három éve használatban lévő, 1500mAh-os teleppel szerelt Samsung Galaxy S. Az első és eredeti. Nem tudom lemérni, de az idő miatt valószínűleg az akksi teljesítménye az eredeti 80%-át sem éri már el.

És hogy mi lett az eredménye? Folyamatosan screenshotoltam az akkuhasználatot, így ti is lekövethetitek a folyamatot:





 


Így van, több mint egyhetes rendelkezésre állás után is még 40% az akksiban maradt. Elégedett vagyok az eredménnyel? Igen.

Mit hoz a a jövő?
Suttogják, hogy a Google az Android 4.4 (KitKat) kiadásával nyitni fog az alsóbb szegmensek felé, csökkenti a rendszer erőforrásigényét (ha engem kérdeztek a Firefox OS miatt). Valamint egy új kernel is társulni fog a rendszerhez, ami szintén az erőforrások hasznosabb elköltését hivatott majd felügyelni. Én remélem, hogy egy, a Greenify-hez hasonló kódsor is beépítésre kerül, de ez már a jövő zenéje.

Ezt a csodálatos programot pedig innen tudjátok letölteni.

2013. szeptember 3., kedd

Tejbedara, no de milyen?

Nos, az élet zajlik, időnként Gyuszi bátyátokat beeszi a fene a konyhába. Például, ha nagyon megíván egy kis tejbedarát.

Nosza uccu neki. Ciccentünk egy doboz tartóstejet (laktózmenteset, mert újabban laktózérzékeny is lettem) kivajazott teflonos edényben tűzre vele!

- AAAAAnyuuuuuu! Hol a búzadara?!?!?!
- Ott!
- Ott nincs!

Nincs itthon búzadara. Pedig a tej már a tűzön. Nyolc deci kakaót én meg nem iszok meg. Kell egy bé terv. Addig kutattam a minden között, míg rá nem leletem egy ősrégi (bontott) kukoricadarára.

Dara-dara, nem mindegy? - alapon beleszórtam a tejbe. Úgy okoskodtam, hogy a kukorica az keményebb valami mint a búza, így biztos több idő kell majd neki megpuhulni a tejben. Úgyhogy idejekorán jól beletettem.

Hű amindenit ember! Te kreatívkodtál! - jutott eszembe a végzetes gondolat. Ez az a pont, ahol a fejemet általában elönti a vörös köd és úgy elszalad velem a ló, hogy valami teljesen értékelhetetlen valamit eredményez. Tipikusan olyan dolgokat, amikbe ha véletlenül belekeveredne még egy alkotóelem- az X vegyszer - akkor valami rémálombeli szörnyűségek születnének, amik aztán óvónénik ágya alá mászva a nyers rettegéssel táplálkoznának,

Na ha már kukoricatejbedara, nem fogjuk kakaóval ízesíteni! DE akkor mivel? Mézzel természetesen! Mézzel?!? Nem is rossz ötlet... És csilivel természetesen! Say WUUT?!?!

DE ha egyszer egy gondolat magja elültetett, és az elme sajátjának ismeri el.. igaz Mol?

Így a tejben fővő kukoricadarába cukrot és csilit csepegtettem, majd kóstolás után még csilit. Mielőtt levettem volna a tűzről, még egy jó adag mézzel is megkínáltam a hmmm...

Aztán lekapcsoltam a lángot, és eljöttem posztot írni.

Mint kiderült, nem kapcsoltam le alatta, csak takarékra tettem.

DE legalább jól megfőtt.

Külön ízesítés nem kell neki, talán ha lenne itthon egy kis szörp azzal megönteném, mert picit sűrű lett meg csípős (sok lett a csili)

DE öcsémnek és nekem is ízlik.

Pontos arányokat nem írok, mert nem tudok. Kb 8 deci tejhez ment kicsit több mint két deka dara. Minden egyéb ízlés kérdése, kivéve a csilit, mert az első kóstolásnál nem csípett annyit, mint folyamatos evés közben. Legközelebb kevesebb csilivel

UI.:Csak kellett volna neki az a szörp, de nincs. Így végső megoldásként rácsurgattam egy meggykonzerv levéből. Nos, az "aha, én főztem"-ből "EZ MARHA FINOM!" lett. :-)

2013. július 7., vasárnap

Ki a hibás?

Ejj mi jött szembe velem féjszbukkon:



A "magas-fenntartású" lányok pestise

Tegnap este azt hittem leesek a székről, miközben egy fiú barátommal beszélgettem egy pubban. Őszinte, késő éjszakai, nem teljesen alkoholmentes beszélgetés volt...a lányokról. Hosszasan taglalta nekem, hogy miért szakított múlt héten a barátnőjével. Voltak oda-vissza vélemények, majd hozzámvágta a végső érvet: "Tudod, túlzottan 'magas-fenntartású' (high maintenance) csaj volt." Én hármat pislogtam és visszakérdeztem: "Hogy mi??!" "Tudod, hát így túl sokat várt el tőlem..." Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni. Meg nem ő hívta meg a fiút az étteremben. És elvárta, hogy kinyissák előtte az ajtót. A szülinapján pedig jól esett neki egy normális ajándék. "Magas-fenntartású" lány lett belőle és lapátra tették.

Utánanéztem ennek a főleg angolszász környezetben használt szónak. Ha "magas-fenntartású" lány vagy, akkor nagyok az elvárásaid (emberek, randik, életszínvonal), elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a fiúd a kedvedre tesz, szereted az ajándékokat, szereted ha sok időt és energiát fordítanak rád, túlzottan egyedülálló a személyiséged és évekig tart mire elkészülsz.

Az itteni fiúknál ez a kifejezés, mint valami legális kifogás szájról-szájra jár. A nők pedig rettegnek, nehogy megkapják a szavak pestisét, amely levakarhatatlanul megbélyegzi őket a párválasztás dzsungelében. A fiúk nem akarnak küzdeni, a lányok pedig odadobják magukat minden jöttmentnek. Férfiatlanokká és nőietlenekké válnak, mert az értékesség "Fekete folt" lett a tenyereken.

Szóval majdnem leesetem a székről, aztán kihasználva az alkalmat, hogy a véleményemet kérdezték elmeséltem pár érdekességet a pupákok pupákjának a sörös pohara mellett. A középkorból ered a lovagiasság. Rég nem látott ismerős, igaz? A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltak, hanem hosszú hónapokig tartó készülésből, erőfeszítésből, tornázásból és veszélyes küzdelmekből.

Számtalan mesét hallgattunk gyerekkorunkban, ahol a királyfi tűzön-vizen átverekszi magát, megküzd a hétfejű sárkánnyal és mindenféle gonosz mágiával, hogy elnyerje a királylány kezét. Tornyokat másznak, mérföldeket utaznak, barátságokat kötnek, különleges ajándékokat visznek magukkal.

Rémlik valami a hittanórákról is? Volt egyszer Jákób, aki tizennégy évig legeltette a birkákat, hogy feleségül vehesse a szerelmét. Az édesapja, Izsák tíz tevét küldött a leendő menyasszonyának, megrakodva ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. József, Jézus földi apja, emigrálni kényszerült, miután a felesége terhes lett házasságon kívül. (Hozzáteszem a Szent Szellemtől, de akkoriban ezt nem túl sokan hitték el neki.) Tehát, ki beszél "magas-fenntartású" nőkről manapság?

A lányok annyira félnek ettől a szótól, hogy ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek a kávéjukért és az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, keményebbnek mutatják magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és az ágyadba bújnak, és könnyes szemmel mesélik, ha egy fiú végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Keserűséggel és ostoba jelmondatokkal eltorlaszolják a gyengeségüket. Aztán hiúak lesznek, túl sokat vásárolnak, hogy leplezzék az önbizalomhiányt, eltitkolják, hogy okosak, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat.

A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni. Eltunyultak, férfiatlanok. Nem akarnak megvédeni, inkább elfutnak ha bajba kerültél. Ha utazásról beszélsz, kidobnak, mert ahhoz nincs kedvük. Naphosszat heverésznek veled a kanapén és elvárják, hogy körülzsongd őket munka után a vacsorával, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak, mint barátnőt. Féltékenyek, de nem eléggé. Macsóskodnak, de harmat gyengék. Mint az elefántbőrön a darázsfullánkok, olyanok az érveik. A fiúk és lányok nem tisztelik egymást, futószalagként kezelik a kapcsolatokat és méricskélik a kapcsolatba beleadott 'önrész' nagyságát.

Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont. Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Milyen nővé válunk mellettük? Gondoskodóvá és önfeláldozóvá, szebbé, magabiztosabbá. Tudjátok, a kitüntetett figyelem nem a luxus vacsoráknál keződik, hanem amikor a nagypapám kislattyog a garázsba egy újabb kiló lisztért, amikor a nagymamám elszámolta magát sütés közben. Vagy, amikor az anyukám nem tejszínnel főzi a levest, mert apa azt nem szereti. Aztán ott folytatódik, hogy még mindig kézen fogva sétálnak és kuncognak valamin, amit csak ők értenek. Meg ott, hogy közösen küzdve, felépítenek egy életet, gyerekeket nevelnek, vállalkozást igazgatnak, támogatják egymást, és anyatigrisként torkon ragadják a rágalmazókat. Úgy gondolom, hogy amíg azt méricskéljük, hogy a másik "magas-fenntartású" ember-e, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi férfiként és nőként élni.


Idáig tart a szöveg, innentől Dewsy bátyátok véleménykifejt:

Hát ezen a cikken tisztán érezni, hogy sértettségből fakad és csak az egyik felet teszi meg hibásnak. Had tegyem mellé a másik felét is. A kettő együtt teljesebb képet ad.

Ad egy, aki folyamatosan ilyen pasikat szed össze, az ne is haragudjon de ne a sorsát hibáztassa, hanem magát. Egy kapcsolatom kezdődött el anélkül, hogy alaposan megismertem volna a másik felet. És annyi elég is volt. Ha egy párkapcsolatot úgy kezd el egy férfi vagy akár nő, hogy halvány lila fingja sincs arról, hogy mire számíthat, ne csodálkozzon ha nem a jackpotot húzza ki. Értem ezt mind két oldalra. Az a fiú aki ha neki nem lenne jó megbaszni is baszná a barátnőjét, az nem érett párkapcsolatra. Az aki megnéz két jó mellet és hozzá egy jó segget és ettől szerelmet vall, aztán amikor kiderül, hogy ezek a didkók bizony költségekkel járnak egyből jobb alternatíva után néz, az valószínűleg a felmosórongyát is többre tartja mint a D kosaras "szerelmét", legalábbis az együtt töltött időt alapul véve.

Az a lány, aki nem tudja megkülönböztetni azt, amit ámításból mondanak neki attól ami a valóság az nem hülye, de be akarja csapni magát. Annyi gerince nincs, hogy egy fél évet kapcsolaton kívül töltsön és inkább a bármi alapon elhiszi az első szembejövő ígéreteit, az a nő gyenge. Egy emberen lehet látni, hogy milyen ember. Klasszikus női mondás, hogy "Aki az első randin kedves veled, de bunkó a pincérrel, az nem egy kedves ember!" Ne hülyítsük se magunkat se a másikat, ha kérhetem.

Ez a szöveg egy klasszikus szakítás utáni önigazolás női félről. Mert átvert, mert bunkó volt, sosem szeretett csak a lukam kellett neki satöbbi. Bullshit. A mai lányokat át sem kell verni, átverik ők magukat, mint azt ékesen bizonyítja a fenti szöveg. Idézem Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni.Eleve nem itt kezdődne? A szövegből az derül ki, hogy a „nem hivatalos együttlét” alatt nem közös kávészürcsögetést kell érteni, hanem mindent amiért mondjuk a lovagkorban hónapokig meg évekig küzdöttek (mint ahogy azt a drága hölgy is elvárná a cikken) Édesdrága, ha már portékaként kezeled magad, arra rá kéne jönnöd, hogy az áradat te határozod meg. A Winzip egy olyan program, ami bár azt írja, hogy 15 napos ingyenes próbaverzió után kötelező pénzért megvenni a szoftvert, de mégsem történik semmi 15 nap után, ugyan úgy minden funkció működik és elérhető. Akkor minek vegyem meg? Ha pedig mégis beleugranánk ilyesmibe, egy szakítás után előjönne e miatt a lépés miatt, hogy „mert nem volt meg benne az a jó életrevaló férfirafinéria”.
Azt mondja:  A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltakAz fel sem merült bennetek, hogy mondhattok nemet is? Ne akarjuk az egészet a mocskos férfiakra kenni. Ha ennyivel ágyba vihető egy nő, minek írnánk dalokat? Ha már ragaszkodunk ehhez a férfinak kell megszereznie a nőt eljáráshoz, legalább rendezzetek nekünk vadászatot. Ha eleve úgy kezded, hogy „úgysem fektetne energiát a megszerzésembe, inkább odadobom magam a gyakorlatilag semmiért” azzal hirtelen el sem tudom dönteni melyik felet nézed le jobban. A pasit vagy magadat.
Ha megismerés nélkül felelőtlenül kezdesz el egy párkapcsolatot, az olyan is lesz. Építs fel egy egész házat anélkül, hogy az alapjait kiásnád előtte és aztán kezd el a plazmatévé hiányára panaszkodni mikor az egész a nyakadba dől. Nem azt mondom, én is ismerek olyan párt, akik meglátták egymást, dugtak egy jót és mégis évekig elvoltak/vannak egymással. Ritka csillagegyüttállás és egy nyámnyila pasi kell hozzá, ennyi.

De ha már elkezdtétek a párkapcsolatot mert húde lángolt a „szerelem”, akkor vegyétek már komolyan annyira, hogy megbeszélitek a dolgaitokat. El nem tudok képzelni olyan szituációt, amikor két tökéletesen összeillő ember, egy amúgy midnen tekintetében hibátlan párkapcsolat, szerelmesek akik mindent megosztanak egymással és csak azt lesik hol tudnának a másik kedvére tenni (igen, kölcsönösem) szétmenne amiatt mert túl sokba kerül fenntartani a kapcsolatot. Ismerősi körömben pár konkrétan minden hétvégén repülőre ül egyszer egyik másszor másik, hogy lássák egymást. A nő bábszínházas, szóval nem keresi rogyásig magát, de megoldják. Ez klasszikus kibúvós szöveg, ahol magam sem tudom mi a baj, mert rossz embernek érezném magam ha azzal kéne szakítanom, hogy „Bocs, tulajdonképp csak kanos voltam.” Inkább mondom azt, hogy túl sokat követelt a másik.

No meg itt egy következő gyöngyszem. Azt mondja:  Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Tehát igazi férfivé válni meló, célok kellenek hozzá meg izzadtság meg egy Ferrari. A lányok meg csak úgy igazi nővé -idézem „válnak” egy igazi férfi mellett. Tehát már megint ülünk a seggünkön és arra várunk hogy betoppanjon egy igazi férfi, aki mellett kivirágzik a gyengébbik nem. HÁT nem. Ha már a férfifeltétel ehhez, akkor feltétel hozzá az is amit a férfi önerőből tesz. Mint az igazán szép virágoknál. Jön valaki, locsolgatja, metszegeti, árnyékolja, kigazol körülötte, tápoldat permet satöbbi. Csakhogy a virágnak sok beleszólása nincs a folyamatba. Az nagyjából olyan lesz, amilyenné nevelik. Ha itt vágják le a szárát arra nő tovább, ha nem táplálják, elhervad. Rakosgatják ide-oda a cserépben. Márpedig ezt egy mai emancipált nő nem tűri. Én nem bánom a fenntartási költségeket, megveszem a trágyát a permetet meg az ollót, de akkor olyan nővé váljanak mellettem amilyet én akarok és ne szóljanak bele.

Érdekes mód az egész cikkben annyi szerepel arról, hogy a nő mit tesz meg a férfiért, hogy nem tejszínnel főzik a levest, ha az az igazi férfinak nem úgy ízlik. Hát ez aztán a szerepvállalás. És tényleg mindezt önzetlenül és jó szívvel és szeretetből életed szerelméért? Mondjak valamit? Az én apám akkor is megeszi anyu főztjét, ha épp nagyon elrontotta és közel ehetetlen.

Egy darabig még tudnám írni, de kifutnék minden kommenthatárból, úgyhogy most rövidre zárom. Ez a vita gyakorlatilag az emberiséggel egyidős és nem is itt és most fog eldőlni. Egyszerűen csak nem szeretem, ha valami hatásos írókával megáldott vérig sértett nőcske (vagy nyúlbéla pasipótlék) meggondolatlanul a közösségi médián éli ki a normálisan le nem kommunikált problémáit, ami annyira mindennapos, hogy aztán futótűzként szarrá osztják és állóvizet kavar, gyógyuló sebeket szakít újra fel és egyetemesen megkérdőjelezi a párkapcsolatokat. Így is elég nehéz rendesen a másikra hangolódva párkapcsolatot működtetni, nem kell még a mesterséges viszályszítás.
Uff, én beszéltem.

2013. június 4., kedd

Csimicsanga mindenformán

Nos, eleddig kétszer csináltam csimicsangát kiscsaládom örömére. Egyszer hagyományos formán jó nagyba csomagolva, egyszer pedig kisebb, muffin-formán elvitelre. És mivel finom lett mindkétszer, megosztom hogy mit is kreáltam.

Hozzávalók a belevalóhoz:
  •  egy konzerv babpüré
  • két fej vöröshagyma
  • két paradicsom
  • két zöldpaprika
  • egy gerezd fokhagyma
  • 450 gramm kicsontozott, bőr nélküli csirkecomb (vagy bármi ami pipi)
  • bors
  • tejföl
  • olaj a sütéshez
  • őrölt vagy tört Chili
a salsához:
  • 3 db friss paradicsom
  • 1 darabolt paradicsom konzerv
  • 2 db paradicsom
  • egy fej vöröshagyma
  • 1 db zöldpaprika (nem csípős)
  • egy citrom leve
  • erősPistaaaaa (mert magyarok volnánk vagy mi)
a tortillához:
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál só
  • 0,5 dl étolaj
  • kb. 3 dl langyos víz
Először is sietek kijelenteni, hogy több mint féléves emlékeket próbálok rekreálni, így könnyen előfordulhat, hogy pl.: paradicsomból vagy erős paprikából nem pont ennyi került bele. De hát ügyesek vagytok ti, megoldjátok ezt kóstolás-alapon.

Na akkor lássuk mit is tettem:

Először a salsa-szószt csináltam meg. Nem nagy ördöngősség. A paradicsomokat feldaraboljuk (az igazán elhivatottak meg is hámozhatják előtte (szintén nem akkora ördöngősség mint elsőre hangzik: A tetejére kis x alakú bemetszést ejtünk, majd pár másodpercre forró vízbe tesszük. Ezek után a héja könnyebben lejön, mint bugyi a szalagavató afterpartyn). Tálkába tesszük az aprított paradicsomot, melléaprítjuk a hagymát és a paprikát is. Minél finomabbra aprítjuk a hozzávalókat annál szószszerűbb lesz a végeredmény. Ennek további elősegítésére megkínáljuk az egészet a konzervparadicsommal. Ha ez megvan adunk a déli életérzésnek a hazai erőspityuból, sóból, és a teljes identitásvesztés elkerülése végett ráfacsarunk egy kisebb citromot is (akinek terem a konyhakertben lime, az még autentikusabb). Ki-ki ízlése szerint borsozhatja és chilizheti. Ártani nem árt. Kész is a salsa-szószunk, tegyük szépen hűtőbe amíg majd újra nem kell. (ezen a ponton jegyzem meg, hogy ez a halál egyszerű szószrecept megfelelően pürésítve teljesen jó a Boltban kapható nachos-chipsek mellé, nem kell feltétlen megvenni hozzá a szószt is.

Én a tortilla elkészítésével folytattam:

A lisztet a sütőporral egy nagy edényben összekeverem. Ezután jön hozzá a só, a olaj és valamennyi víz. Majd két kézre markolva a most még puha, szétesős valami addig gyúrjuk, amíg kemény nem lesz. Vízből annyit kell hozzáadni, hogy a tészta az összes lisztet felvegye, de ne is legyen túl puha. Akkor jó, ha elválik az edény falától és nem ragad oda. Ha túlvizeztük liszt hozzáadásával orvosolható a probléma. Amint szép tésztánk lett, takarjuk le az edényt egy konyharuhával, had keljen ki magából.

Addig elkészítjük a belevalót.

A pipihusit felkockázzuk apróra (inakat egyéb nem kellő dolgokat közben eltávolítjuk), majd egy nagy wokban pici vízen a hagymával a paradicsommal és a zöldpaprikával. Mögfűszerezzük sóval borssal, aztán fedő alatt pároljuk kb 45 percet (néha nem árt megkevergetni). Ezalatt a konzervbabot konzervestül forró vízben kicsit átmelegítjük, majd kinyitjuk és egy botmixerrel kegyetlen módon elbánunk a tartalmával. Mehet bele chilipaprika is, csak, hogy csípjen is a történet utóíze. Természesen chilit bárhol bármelyik lépéshez lehet adni. A chili egy titkos fegyver a kezünkben mint Hulk a Bosszúállókban. Bárhova jól jön, de csak csínján. Ha túlhulkozzuk a kaját, egy hogy rossz lesz, de nem csak befelé fogja megcsípősíteni az élményt.... Na amint letelt a 45 perc a pipihusi egy szinte csalódástkeltően lecsószerű látvány kell nyújtson. Ekkor a húsdarabokat villával vagy puszta kézzel még apróbb cafatokra sajnáljuk, és máris elérkeztünk az összeállításhoz.

Az összeállítás:

A tészta megkelt, szedjük négy részre, jól fellisztezett nyújtódeszkán lapítsuk ki őket. (ha a muffinos verzió elkészítésén gondolkodunk több kis darabra szedjük s úgy nyújtsuk). Majd a palacsinaszerű tésztákat megtöltjük az alábbi sorrendben: Babpüré, husikás belevaló, salsa, és a tetejére egy réteg tejföl. Ezek után a tészta tetejét ráhajtjuk, picit meg lehet olajozni, hogy szebben piruljon és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. Lehet több kell neki, én ennyi idő után szoktam egyperces szundikat hagyni a telefonomon és strázsálni a mű fölött.

A muffinos verzióban muffinsütő-formába gyömködjük a tésztadarabkáinkat (kinek hogy szolgál idege pici vizet/olajat alá lehet tenni, mert nagyon bele tud ám sülni), majd ugyan abban a sorrendben megtöltjük. Én itt a tetejére még reszelt sajtot is tettem, ha más nem hogy valami szilárdabb réteg védje a kiborulástól a finomat. Aztán ugyanúgy sütőben készre sütni.

Hát ne haragudjatok, de olyan régen volt, már nem tudok képet hozzátenni sehogy sem. De ha valaki sort kerít rá, szívesen fogadnék képet tettei eredményéről, természetesen neve feltüntetése mellett :-)

2013. június 1., szombat

Pizzaszendvics

 Pizzaszendvics-szerűség

 

A történet: 

Nemrégiben a színházi társulattal amiben játszom lelátogattunk egy rendezvényre, ahol minősítik a darabokat. A nagy megmérettetés előtt beültünk a helyi dönereshez enni egyet. Megláttam egy nagyon fura nevet az étlapon, kérdésemre azt válaszolták az amolyan török pizza és ilyen csónak formájú. Na mondom meg is van mi kell nekem, ide egy török pizzacsónakkal. Nagyon sok volt és nagyon finom, betermeltem jól esett, és még a darabunk is országos bronzminősítést érdemelt ki a zsűritől. Tiszta haszon. Gondoltam, ejj ezt a pizzaizét el kéne készíteni idehaza is. Rárohantam a netre hogy lássam mit írnak, de egyik recept sem volt igazán kedvemre való. Az egyikben ez tetszett, a másikban meg máshol volt egy jó ötlet... Gondoltam ideje gasztrokreatívkodni ismét egyet, nekiláttam két receptet vegyíteni, hogy aztán út közben mindkettőtől elvonatkoztatva egy egészen mást süssek ki. Íme mit követtem el:

 Hozzávalók a tésztához:

  • egy krumpli
  • kb fél kiló liszt
  • víz
  • 25g élesztő
  • cukor

Hozzávalók a töltelékhez:

  •  kb 30 deka darált hús (esetemben coca)
  • egy konzervparadicsom
  • paradicsomsűrítmény
  • egy nagyobb sárgarépa
  • két fej vöröshagyma
  • két gerezd fokhagyma
  • egy konzerv kukorica (az enyémben volt a kuki mellett borsó is és bébirépa)
  • olaj
  • a fűszerezéshez: pizza fűszerkeverék, bazsalikom, chilipaprika, rozmaring, só, csípőspaprika

A tészta elkészítése: 

A krumplit megszúrkodtam villával majd egy kis tálkában meleg vízben betettem a mikróba főni. Nyolc perc alatt tuti lesz. Ekkor megpucoljuk (ne próbáljuk azzal hűteni, hogy a tálkába hideg vizet öntünk, mert elreped és ki kell dobni) és villával apróra törjük. Az élesztőt egy kis vízben kevés cukorral felfuttatjuk, majd egy tálban a lisztet az élesztővel és a tört krumplival tésztává gyúrjuk. Természetesen víz is kell bele, de csak annyi hogy a végére gyurmaszerű, nem ragadó tésztát kapjunk. Ha már nem ragad az edény falához, nyert ügyünk van. Ha csak ragad, pótoljuk utána liszttel. Ezután letakarva a langyoson kelni hagyjuk. A krumpli miatt picit lassabban kel meg, minth kihagytuk volna.

A töltelék elkészítése:

Míg a tészta kel, nekiestem a tölteléknek egy nagy wokban.  Két fej vöröshagymát megpucoltam, durvára kockáztam, olajon megpirítottam. Ezután ment bele a darált disznóhús (az állat faját utólag realizáltam, ekkor döntöttem el, hogy ebből nem lesz török pizzacsónak...). Amikor kifehéredett a husi, megkínáltam a közben megpucolt és lereszelt répával, ami nagyon jól gazdagítja az ízét, és térfogatnövelőnek sem utolsó. A répa lassan engedett korábbi mivoltából, nekiállt levedzeni meg konstans egészt alkotni a husival, ideje volt a paradicsomkonzervet is belerittyenteni. Szélre kapartam az eddig főzötteket, középre injektáltam a paradicsomkonzervet, hogy kaphasson magában is egy kis színt. Amikor már megrotyogta az is magát, összekevertem az egésszel. Jól megsóztam, tettem bele bazsalikomot bőven meg tört chilipaprikát. Amikor ismét gusztusosra összefőtt az egész, lecsöpögtettem a konzervkukorica (és borsó és bébirépa) levét majd hozzáadtam azt is. Elkevertem, hagytam főni, majd leborítottam egy fedővel és otthagytam. Előkészítettem a gyúródeszkát.
Ezek után az egy szem erőspaprika felét jó apróra felkockáztam belekevertem azt is alaposan és szóltam anyunak, hogy nem tudom mit csinálok, de kész a tölteléke. Kijött leellenőrizni és beletett még paradicsomsűrítményt valamint pizza-fűszerkeveréket. Igaza volt. Picit főlt tovább és kész is a töltelék.

A tésztát négyfelé szedjük, a részeket megnyújtjuk (nem kell túlságosan) a tölteléket belepakoljuk, a tésztát ráhajtjuk. Érdemes úgy hajtani a tésztát, hogy alulra két réteg jusson. Így megfogható lesz az egész és kézből is ehetővé válik. A tészta tetejét megolajozzuk és előmelegített sütőben kb fél óra alatt készre sütjük.

a végeredmény egy erősen Calzone-szerű valami, ami nagyon gusztusosan néz ki és az íze sem hagy kívánnivalót maga után.

Meg kell mondjam az egészben legjobban a tésztája ízlett, amit még biztos hogy elő fogok venni, tovább fogok gondolni. 


Telefonvásárlás előtt

Szóval elhatároztam, hogy a jól kiszolgált Galaxy S-emet (igen még az elsőt és eredetit) megajándékozom a nyugdíjas napok örömeivel édesapám használatában, magamnak pedig beszerzek valami újat. Nos, ez a döntésem februári, de azt mondtam megvárom az idei év második felére lőtt modelleket. És most először úgy döntöttem nem sajnálom a pénzt a gyakorlatilag kedvenc hobbimra, hanem beleölöm egy új és jó gépbe. Mivel már rettenetesen izgatott vagyok és folyton ezen jár az agyam, gondoltam kiírom magamból a nem is létezőt. Szóval következik egy összeállítás olyan készülékekből, amik jelenleg csak pletyka szintjén léteznek, de ilyen vagy olyan okokból számot tartanak az érdeklődésemre.

Sony Honami:

 Ezt a gépet nagyon várom. A pletykákból úgy tűnik, hogy a korábban kedvenc gyártóm kinövi szoftveres gyengeségeit és az amúgy piacvezető képérzékelő szenzorai mellé végre szoftveresen is odateszi magát. Megjegyzem nagyon ideje volt, valami szégyen hogy ugyan az a Sony szenzor egy Sony telefonban alig elfogadható képeket készít, míg egy Samsungban több mint jókat.
Miért várom ezt a telefont: Nagy szenzor, Pixel binning, Manuális (fotó)beállítási lehetőségek, szoftveres navigációs gombok, vízállóság.

Nexus 5

Amióta világ a világ, szerettem volna egy Nexus telefont, legalább a fejlesztői közösség miatt amit maga mögött tudhat. Elképesztő tobzódás szokott lenni egy-egy ilyen készülék XDA topicjában, amit nagyon szívesen élveznék. Nem utolsó szempont az ár-érték arány és hogy hivatalosan mindössze annyit tudunk róla, hogy jó kamerát igyekeznek belepakolni. Egyes vélekedések szerint ez egy foveon-szerű rétegelt CCD elgondolás lehet, amit komolyan kell venni.

Moto X

Épp a napokban jelentették be újra hivatalosan is a létezését, így mindenképpen számot kell vele is vetni. Az első készülék ami már a Google fennhatósága alatti Motorolánál készült, bár ez a gyakorlatban lehet hogy kevesebbet jelent, mint amit feltételeznénk róla. A Google kijelentette, hogy a motorolát is csak egy partnerként kezeli a sokból, amire előszeretettel mosolyogtunk, hogy persze-persze. Mostanság viszont annyi pletyka keringett a keresőóriás körül, amiket az mind megcáfolt, és aztán tényleg hamisnak bizonyultak. Így aztán én egyre többet adok a szavahihetőségükre. Ezért mondom, hogy megvan az esélye, hogy ez is csak egy telefon lesz, nem az égből alászállott mennyei csoda. De ettől még telefonnak igen ígéretes. A Motorolánál azt ígérik, hogy csakazért sem csinálnak 5,5 és hasonló kijelzőméretű tepsiket, mert nevetséges, és szintén elköteleződtek a hosszú akkuidő megteremtése mellett. Nekem e szimpatikus, kíváncsian várom mi sül ki belőle.

Galaxy Note III

Azt kell mondjam mindig hüledezünk azon, hogy a Samu milyen gigantikus képernyőkkel operál, de aztán az eladások őket igazolják. Munkából fakadóan egy ideje használok egy Note 10.1-est, és azt kell mondjam, hogy az S-pen nem parasztvakítás, mint ahogy a kétablakos alkalmazáskezelés sem. Bár szeretnék elváltani a Samuledtől amit jelenlegi telefonomban nézegetek, ennek a készüléknek mégis nagy érdeklődéssel várom a bejelentését, főleg mióta a pletykák szintjén megjelent, hogy optikai képstabilizátorral a fedélzetén érkezik. Emellé jön a naaagy képernyő ami ha megszokod királyság (eddig ha Note tulajokat kérdeztem, mint azt mondták hogy soha többé kisebbet), a jó akkus üzemidő és az a rengeteg szoftveres plusz amit samuéknál belepakolnak. Igen a nagy része sallang és parasztvakítás, de akad kifejezetten ötletes, jó megoldás is.

Sony Togari

És ha már a batár nagy gépeknél járunk ne feledkezzünk meg a Sony Phabletjéről sem. A pletykák szerint ő is valamiféle cerkával érkezik. Én csak remélni merem, hogy ez nem egy kapacitív műanyagdarabot fog jelenteni, hanem ők is bevezetik a digitális dizájnerek eszközét, amivel a Note széria is kombinál.

Valamint az Érdekes lesz még de nem hinném hogy megveszem kategória versenyzői is jelen vannak, élhetnek a meglepetés erejével. Állítólag jön a Galaxy S4 ZOOM, ami optikai zoomot fog villantani. Sokan nagyon várják, én fenntartásokkal kezelem. Ahogy az S3 alapjaira építkezett a a Galaxy Camera, úgy takarhatja ez a ZOOM elnevezés akár ennek a modellnek a frissítését is. Nem biztos, hogy itt egy telefonról beszélgetünk.

Én szívem szerint nagyon megnézném azt is, hogy az Asus hova gondolja tovább a Padfoe koncepciót. Remélem rájönnek hogy fölösleges egy 5'-os képernyő, ha amúgy is van egy tízcolos dokkolód, és talán az árakat is realizálják némileg. Ezzel a 300.000Ft-os bégárral kicsit talán túllőttek a célon. Na de ha meg is jelenik valami az valószínűleg február tájékán esedékes, ami meg talán túl késő lesz nekem :-)

Valamit újabban kaptak szárnyra a htc phabletjét csicsergő pletykák. Majd megnézzük mi lesz belőle. Engem ez a 4megapixeles kamera nem nyert meg. Értem én, hogy nagyobb a pixe, de ha ezt előremutatóan akarták volna megoldani, akkor beletesznek egy nagyobb szenzort pixel binninggel.

2013. május 14., kedd

Gasztrokaland - Grízpuding karamellöntettel

A napokban rámtört egy do it yourself hangulat, így amikor páromat meghívtam egy karamellöntetes fagyira, szabad agykapacitásom egy része rágörcsölt a kérdésre: "Hogy a nyübe tudnék én otthon karamellöntetet készíteni?".
 Leleményes a magyar, beírja a googlebe. Hát több recept is szembejött, de egyik sem annak tűnt amit én akartam. Ugyanis mind azt mondta, hogy hűtőben tárolandó, és fel kell melegíteni, hogy folyékonnyá váljon. Mondom nekem egy öntet az legyen folyékony és slussz-passz. Ne kelljen aztán még köröket futni vele. Így végül találtam egy receptet egy grízpudingról ami mellé odaírták öntetnek. Itt kaptam vérszemet. 

DIY puding? Nem porizé? Kell. Mondjuk elsőre kicsit féltem, hogy a grízpuding csak egy csicsás név a tejbedarára, úgyhogy ennek is utánaeresztettem egy keresést. De nem, sok receptet találtam rá, mindegyik picit máshogy akarta elkészíttetni velem.

Mit tesz ilyenkor az ember? Pontosan! Fogja az összes receptet, és összegányol belőlük egy újat. És mivel egészen véletlenül baromi finomra sikeredett, gondoltam megosztom a 657.890. karamellöntetes grízpuding receptet. Á lá Dewsy bátyátok:


Kölleni fog egy liter tej, három tojás, tíz evőkanál cukor, négy evőkanál gríz, egy fél citrom héja, egy vaniliáscukor, egy kanál liszt, némi margarin, csipet só.


Úgy kezdjük, hogy a három tojást szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük és a hűtőbe tesszük dermedni.

Ezután egy edényt kivajazunk picit, majd felteszünk fél liter tejet főni. Forrás előtt picivel beleszórjuk a grízt a cukrot, a vaniliáscukrot a sót és öszefőzzük az egészet. Én a maximális csomómentesség jegyében tuirmixgéppel kevergettem forrásig. Ezután levesszük, kicsit hagyjuk hűlni, majd nagyon óvatosan belekeverjük a tojáshabot. Hideg vízzel kiöblített formákban hűtőben tároljuk.

Na a lényeg, a karamellöntet: Kiöblítjük az edényt, kicsit bátrabban kivajazzuk. Mehet bele a hat kanál cukor és olyan két kanál tej. Megkaramellizáljuk amíg szép nem lesz. Én ezen  ponton reszeltem bele a citromhéjat, ami hiba volt. NE most tegyétek bele. Hanem amikor már finomra megkaramellizálódott az egész, felöntjük a fél liter tejjel, összefőzzük. Én ennek is adtam a turmixxal. Már csak a három tojás sárgáját kell beleengedni, szintén belekeverni, és forrásnál le is lehet venni a tűzről. Hagyni kell hűlni, fogyasztás előtt rácsurgatni a formákra. Amennyire én tapasztaltam öntetből több lesz mint elég, szóval későbbre is tervezhetünk a maradékával.

A reakciók: Apunak nagyon ízlett, öcsémnek és húgomnak is. Anyu azt mondta, idézem: "Megérte azt a három tojást." Ami tőle egy nagyon rangos elismerés. Nekem is nagyon ízlett, és azt kell mondjam, nem igazolódott be a kezdeti félelmem, nem is hasonlít a tejbedarára. mondjuk tudatosan kerültem a kakaót és a fahéjat, hogy nehogy betársuljon és arra asszociáljon az ember, de így a tojáshabbal együtt nagyon finom könnyű desszertet sikerült kreálnom. Ajánlom mindenkinek aki cukrot akar enni cukorral.

2013. február 20., szerda

HTC one - szubjektív

Nagyon régen írtam már a kis blogocskámba, ugyanis semmi nem indokolta. Most az az indokom, hogy összeszedett, jól megfogalmazott véleményt szeretnék benyújtani több helyre egy témában, és egyszerűbb innen linkelni. A téma pedig a tegnap bejelentett HTC ONE.

Őróla van szó:


Nagyon, nagyon vegyesek a gondolataim a készülékkel kapcsolatban. Egyik pillanatban nagyon lelkes vagyok, a másikban meg inkább temetném az egészet. De mitől is?

A bejelentésről meg a specekről nem szeretnék sokat írogatni, mert akit érdekel, az úgyis utánanézett már, akit meg nem, az annyira nem is lelkes ennek az olvasásában sem. Inkább jöjjenek azok a visszásra sikeredett pontok, amik miatt nem tudok napirendre térni a készülék fölött.

Látszik, hogy a HTC szakembereinek komolyan satuba fogták a tökeit, hogy mostmár aztán csináljanak valami ehetőt. Mióta itt vannak a nagy 4,8-as, 5 colos kijelzők, rengetegen sajnálják, hogy az abszolút csúcs telefonok ilyen böszme nagyok, sutba vannak dobva az emberek igényei, nincsen normális méretű gép. Úgy tűnik imáik meghallgattatásra találtak a HTCnél. Itt egy abszolúte csúcskategóriás telefon, mindenből a legjobb, és mégis csak 4,7'-es, ami sokaknál a használhatóság felső határát jelenti. Ennek nagyon örülünk.... csakhogy a telefon effektív méretei: 147,4 x 68,2 x 9,3 milliméterben. Most mellésorolok egy pár másik számot, legyen mondjuk: 131.6 x 69.3 x 9.8 mm Nézzünk különbségeket: 15,8 milliméterrel kisebb, mindösszesen 1,1 milliméterrel szélesebb, és 0,5 milliméterrel vastagabb a második leosztás. Még egy adatot kifelejtettem: a második létező és kapható telefonnak 5 colos kijelzője van és Sony Xperia ZL-nek hívják.
Sok minden miatt gondolhatja unfairnek az összehasonlítást az olvasó. Legelőször gondolva pl a sony virtuális gombsorára, mi máris megmagyaráz egy centit a több mint másfél centis magasságkülönbségből. Miért gondolom mégis, hogy helye van egy ilyen összehasonlításnak? Egy mondat és áttérek oda is.

Bár a HTC ONE lépett egyet a kisebb kijelzőjű jó telefonok felé, arra nem jöttek rá, hogy ha a telefon maga ugyan olyan bitang nagy marad, sokat nem nyernek az üzleten.

(És még egy gondolat: A htc telefonjának az elején sztereó hangszórók vannak, ezért is olyan nagy a káva. A rendszer a htc szerint az elképesztő majdnem 100 decibeles hangerőt képes kipréselni magából. Nekem ez a csere sem éri meg. Lett egy batár nagy telefon, ami nagyot szól, de úgyis szinte csak fülesen hallgatom. Oké, létezik az az emberfaj, akinek muszáj hogy szóljon a Fluor zuhagyzás közben is, ott remek szolgálatot tehet a gerét, nekem csak bitang nagy. Ja, amúgy hangtechnikusnak tanulok, és csak csöndben jegyzem meg, hogy ahogy a kameránál sem csak a megapixel számít - mint azt a HTC pont ezen gép kapcsán hangoztatja - úgy a zajszóróknál sem csak a decibel az a varázsszám aminek jó magasnak kell lennie. Van ott még egy két érték a frekvenciaátvitelre, a hanghűségre stb... vagyis ez ugyan az a parasztvakítás)

És akkor vissza az összehasonlításra. Igen, a Sony gépének virtuálisak azok a gombjai, amik a HTC-n jelen vannak kézzel foghatóan. Vagy mégsem? Ja hogy hoppá, a HTC mérnökeinek az alap három kezelőgombból csak kettőt sikerült a telefonra felbiggyeszteniük... HA alaposan megfigyeljük, a telefonon ugyan van home és vissza gomb is, de a harmadik szintén fontos menü/multitask gombot lecserélték egy htc logóra. Ami nem nyomható, nem gomb, hanem csak ott van haszontalanul foglalja a helyet és engem idegesít. Miért kérdem én miért kellett ezt így?



No nem kell félni, nem kell megijedni, a multitask megmaradt, csak gesture-based lett. Két ujjal ha húzunk egyet a telefon képernyőjén, rögvest megjelennek a futó alkalmazások, lehet őket vígan váltogatni.
Csak szerintem érdemel a megoldás kiagyalója egy istenes pofont? Sorolom miért:
  1. Mi a rák baja volt a multitask gombbal a htc-nek? Miért kellett egy logóra cserélni? Nem lehetett volna azt a logót a pici lyukacsos hangszórókra rátenni? Ez így ronda és logikátln és funkciótlan.
  2. Az előbb beszéltük meg, hogy végre egy telefon, ami jó erős, és nem kell két kézzel használni, mert emberi méretű a kijelzője. Ezért sírt a nép. Mutassanak nekem csak egy embert, aki meg tud fogni fél kézzel egy telefont, és még ugyan azon a kezén lévő két ujját végig is tudja húzni a képernyőn. Ez a mozdulat feltételez még egy szembefordítható hüvelykujjat, amivel én sem, de még az xbox360 függő haverom sem rendelkezik. Pedig neki igazán elemi érdeke lenne növeszteni egyet. Vagy azt gondolták a HTC-nél, hogy az alkalmazásváltó az úgyis olyan ritkán használt funkció, hogy úgysem kell a hétköznapok során? Most komolyan HTC, miért ütöd magad?
  3.  Talán ők is sejthették, hoyg ez így nem teljesen pöpec, ezért kontroll-lehetőséget adtak neked a gombok fölött. Beállíthatod a két megmaradt gombodra a sima nyomást és longpress funkciót is. Jó, ezzel már együtt lehet élni, de akkor is ez egy fül mögül előrángatott izzadtságszagú megoldás ahhoz képest, hogy otthagyják azt a a nyomorult gombot. vagy a HTC logóból is gombot csinálnak, az lehetne a home.... vagy BÁRMI. Már most két perc alatt életképesebb alternatívákat soroltm, pedig engem nem is fizetnek.
  4. Értem én, hogy a telefon 4.1-el jön ki, amiben ez a kétujjas lehúzás mint olyan talán még nem szerepel. De a 4.2-ben már funkciója van, a gyorskapcsolók elérését szolgálja. Oké, a Sense-ben máshol vannak a gyorskapcsolók, de ennek megint mi értelme? Felesleges körökön futtatják magukat hogy visszacsempésszenek eredetileg is meglévő funkciókat hogy helyet adjanak olyan értelmetlen baromságoknak, mint egy darab rohadt logó.
  5. Így hogy két gomb van rajta, plusz három kört kell majd lefutniuk szerencsétlen cyanogeneseknek, aokp-soknak és mindenkinek aki esetleg másik romot akar portolni a gépre. Le kell programozni ugyan ezta  gesturebased cuccot és ott már tényleg ütközés lesz a gyorsbeállításoknál, pl a cyanogenben. Ilyenkor mi lesz? Egy ujj: Notification, két ujj: swichbar, 3 ujj multitasking?
  6. Az egésznek a fölösleges bonyolításán vagyok fennakadva. Maguknak is megnehezítik a küszöbön lévő key lime pie portolást (hacsak nem tudnak valamit és az már két gombra jön, amit kétlek)
A HTC one végre alkotott egy egyedit, amilyenje senkinek sincs, de ezzel szerintem iskolapéldáját teremtették meg a "más nem feltétlenül jelent jobbat" mondásnak.

Aztán itt van a kamera. Itt is alkotott egy revolúsönerit a HTC. Kitalálták, hogy egy mindösszesen négy megapixeles kamerát teszek bele, mert az jobb. Még mielőtt ingert éreznétek a felvilágosításomra, had mutassam meg, hogy értem a HTC szándékait:
Nem a pixelek száma csak a lényeg. Hiába teszel kiscsillió megapixelt egy icipici szenzorra, mivel nagyon kevés fény jut egy pixelre zajos lesz és rengeteg digitális feljavítást igényel a kép élvezhetővé tétele. Teljesen igaz, ezért is alázza az 5 megapixeles Galaxy S-em a 13 megapixeles Xperia T-t, ha arról van szó, hogy melyik fotóját nézegeti szívesebben az ember. Jobb vonalélesség, kevesebb képzaj és egyéb fonomságok.
Mindenesetre ne essünk abba a hibába,amit ez a példa mutat: "Ha egy nő kilenc hónap alatt hord ki egy gyereket, akkor kilenc nővel az egész projekt megoldható 30 nap alatt! Zseniális!"
Ha csak egy bitang nagy pixelem lenne, az egy darab nagyon valósághű színt reprezentálna, de zéró részletességet.  négy megapixel kevés. Igen, lehetnek csudaszépek a képek az f2/0 -ás optika miatt meg minden, de ettől függetlenül szinte szerkeszthetetlenek. Ha pl nem teljesen vízszintes a képem, de én azt szeretném hogy az legyen, mert hülyén néz ki a Balaton 20%-os lejtővel, kiegyenlíthetem, csak sajnos vágás és belenagyítás árán. A négy megapixeles képünk máris csak 3 megapixeles.ÉS akkor részletek hiányában egyéb retusálásra már szinte képtelen is vagyok. Mondjuk a Balaton mellett a haverom épp olyan epic pofát vág, hogy abból óriásposztereket kéne nyomtatni! De ebből a képből már egy fészbukk profilképet is nehéz értelmesen kivágni... Manapság 3 megapixeles szokott lenni az előlapi kamera, aminek aztán tényleg mindegy.
Voltak pletykák, hogy ez valami nagyon csúcs lesz! CCD! Sőt, Rétegelt CCD! Arra azt mondom igen, kell a francnak 13 megapixel, ha a telefonom 3CCD-s fénylesővel kacsint a világra. Azzal lehet csak igazán filmezni. Ez lett volna a revolúsön az egészben, ehelyett kapunk egy sima bsi cmost... hát tisztes iparosmunka az is, de hogy ultrának hívni pofátlanság, az is igaz.

Ami nagyon tetszik benne az az optikai képstabilizátor. Mert igen, kell a fenének a winpho, de igen, kell a nyüves képstabil, és itt van végre. Ráadásul kéttengelyes. Az más kérdés, hogy a nokia rendszerével jobb esetben 1/3 másodperces stabil záridőt is el lehet érni, míg a htc-nél ez az érték max 1/7,5 másodperc, ami sokkal kevesebb mint a nokia eredménye, de ettől függetlenül nem lebecsülendő. Más androidos telók pont ennyit sem tudnak felmutatni. Én ezt pozitívumként könyvelem el. Apropó Nokia, rossz májak a htc matematikáját olvasva felemlegették a  Nokia N82-t ami hasonló képpontparaméterrekkel rendelkezett 2007-ben. Igen, lehet haterkedni, hoyg a nokia már tudta ezt anno is, z igazság az, hoyg azóta viszont nem nagyon tudja, csak most eszmél újra a Pureview-ekkel. Szóval itt nem ásnám el a HTC-t. Tényleg a spanyol viaszt csomagolták újra, de nem gondolom hogy a Nokia konyhájáról lopták volna. Amíg kezdetleges volt a gyártási technológia, mindenki nagy képérzékelőket használt. aztán ahogy ügyesedtek, tudtak egyre kisebbeket kreálni. A htc a mai ügyes technológiával gyártotta le a nagy képpontokat, ami egy ötletnek nem rossz, csak kevés.

Én negatívumnak szoktam sorolni a nem kivehető akksit is, mert buherátorként sokszor mentette meg az életem az akksikikapós hardreset, amire itt nincs lehetőség. Ezesetben picit talán pointless lenne ezt felhántorgatni, mert mire erre a kétgombos szörnyetegre kijönnek az alternatív androidok (meg amilyen kompromisszumok mellett) lehet már nem is lenne kedvem nagyon cserélgetni őket.

Hát ezek az én legnagyobb bánataim az új HTC zászlóshajóval szemben, de most csak magát a gépet kritizáltam meg. Várjuk ki az MWC-t, nézzük meg mások mit hoznak, és annak tükrében módosulhat még a teljes kép a gépről.