Címkék

2013. június 4., kedd

Csimicsanga mindenformán

Nos, eleddig kétszer csináltam csimicsangát kiscsaládom örömére. Egyszer hagyományos formán jó nagyba csomagolva, egyszer pedig kisebb, muffin-formán elvitelre. És mivel finom lett mindkétszer, megosztom hogy mit is kreáltam.

Hozzávalók a belevalóhoz:
  •  egy konzerv babpüré
  • két fej vöröshagyma
  • két paradicsom
  • két zöldpaprika
  • egy gerezd fokhagyma
  • 450 gramm kicsontozott, bőr nélküli csirkecomb (vagy bármi ami pipi)
  • bors
  • tejföl
  • olaj a sütéshez
  • őrölt vagy tört Chili
a salsához:
  • 3 db friss paradicsom
  • 1 darabolt paradicsom konzerv
  • 2 db paradicsom
  • egy fej vöröshagyma
  • 1 db zöldpaprika (nem csípős)
  • egy citrom leve
  • erősPistaaaaa (mert magyarok volnánk vagy mi)
a tortillához:
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál só
  • 0,5 dl étolaj
  • kb. 3 dl langyos víz
Először is sietek kijelenteni, hogy több mint féléves emlékeket próbálok rekreálni, így könnyen előfordulhat, hogy pl.: paradicsomból vagy erős paprikából nem pont ennyi került bele. De hát ügyesek vagytok ti, megoldjátok ezt kóstolás-alapon.

Na akkor lássuk mit is tettem:

Először a salsa-szószt csináltam meg. Nem nagy ördöngősség. A paradicsomokat feldaraboljuk (az igazán elhivatottak meg is hámozhatják előtte (szintén nem akkora ördöngősség mint elsőre hangzik: A tetejére kis x alakú bemetszést ejtünk, majd pár másodpercre forró vízbe tesszük. Ezek után a héja könnyebben lejön, mint bugyi a szalagavató afterpartyn). Tálkába tesszük az aprított paradicsomot, melléaprítjuk a hagymát és a paprikát is. Minél finomabbra aprítjuk a hozzávalókat annál szószszerűbb lesz a végeredmény. Ennek további elősegítésére megkínáljuk az egészet a konzervparadicsommal. Ha ez megvan adunk a déli életérzésnek a hazai erőspityuból, sóból, és a teljes identitásvesztés elkerülése végett ráfacsarunk egy kisebb citromot is (akinek terem a konyhakertben lime, az még autentikusabb). Ki-ki ízlése szerint borsozhatja és chilizheti. Ártani nem árt. Kész is a salsa-szószunk, tegyük szépen hűtőbe amíg majd újra nem kell. (ezen a ponton jegyzem meg, hogy ez a halál egyszerű szószrecept megfelelően pürésítve teljesen jó a Boltban kapható nachos-chipsek mellé, nem kell feltétlen megvenni hozzá a szószt is.

Én a tortilla elkészítésével folytattam:

A lisztet a sütőporral egy nagy edényben összekeverem. Ezután jön hozzá a só, a olaj és valamennyi víz. Majd két kézre markolva a most még puha, szétesős valami addig gyúrjuk, amíg kemény nem lesz. Vízből annyit kell hozzáadni, hogy a tészta az összes lisztet felvegye, de ne is legyen túl puha. Akkor jó, ha elválik az edény falától és nem ragad oda. Ha túlvizeztük liszt hozzáadásával orvosolható a probléma. Amint szép tésztánk lett, takarjuk le az edényt egy konyharuhával, had keljen ki magából.

Addig elkészítjük a belevalót.

A pipihusit felkockázzuk apróra (inakat egyéb nem kellő dolgokat közben eltávolítjuk), majd egy nagy wokban pici vízen a hagymával a paradicsommal és a zöldpaprikával. Mögfűszerezzük sóval borssal, aztán fedő alatt pároljuk kb 45 percet (néha nem árt megkevergetni). Ezalatt a konzervbabot konzervestül forró vízben kicsit átmelegítjük, majd kinyitjuk és egy botmixerrel kegyetlen módon elbánunk a tartalmával. Mehet bele chilipaprika is, csak, hogy csípjen is a történet utóíze. Természesen chilit bárhol bármelyik lépéshez lehet adni. A chili egy titkos fegyver a kezünkben mint Hulk a Bosszúállókban. Bárhova jól jön, de csak csínján. Ha túlhulkozzuk a kaját, egy hogy rossz lesz, de nem csak befelé fogja megcsípősíteni az élményt.... Na amint letelt a 45 perc a pipihusi egy szinte csalódástkeltően lecsószerű látvány kell nyújtson. Ekkor a húsdarabokat villával vagy puszta kézzel még apróbb cafatokra sajnáljuk, és máris elérkeztünk az összeállításhoz.

Az összeállítás:

A tészta megkelt, szedjük négy részre, jól fellisztezett nyújtódeszkán lapítsuk ki őket. (ha a muffinos verzió elkészítésén gondolkodunk több kis darabra szedjük s úgy nyújtsuk). Majd a palacsinaszerű tésztákat megtöltjük az alábbi sorrendben: Babpüré, husikás belevaló, salsa, és a tetejére egy réteg tejföl. Ezek után a tészta tetejét ráhajtjuk, picit meg lehet olajozni, hogy szebben piruljon és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. Lehet több kell neki, én ennyi idő után szoktam egyperces szundikat hagyni a telefonomon és strázsálni a mű fölött.

A muffinos verzióban muffinsütő-formába gyömködjük a tésztadarabkáinkat (kinek hogy szolgál idege pici vizet/olajat alá lehet tenni, mert nagyon bele tud ám sülni), majd ugyan abban a sorrendben megtöltjük. Én itt a tetejére még reszelt sajtot is tettem, ha más nem hogy valami szilárdabb réteg védje a kiborulástól a finomat. Aztán ugyanúgy sütőben készre sütni.

Hát ne haragudjatok, de olyan régen volt, már nem tudok képet hozzátenni sehogy sem. De ha valaki sort kerít rá, szívesen fogadnék képet tettei eredményéről, természetesen neve feltüntetése mellett :-)

2013. június 1., szombat

Pizzaszendvics

 Pizzaszendvics-szerűség

 

A történet: 

Nemrégiben a színházi társulattal amiben játszom lelátogattunk egy rendezvényre, ahol minősítik a darabokat. A nagy megmérettetés előtt beültünk a helyi dönereshez enni egyet. Megláttam egy nagyon fura nevet az étlapon, kérdésemre azt válaszolták az amolyan török pizza és ilyen csónak formájú. Na mondom meg is van mi kell nekem, ide egy török pizzacsónakkal. Nagyon sok volt és nagyon finom, betermeltem jól esett, és még a darabunk is országos bronzminősítést érdemelt ki a zsűritől. Tiszta haszon. Gondoltam, ejj ezt a pizzaizét el kéne készíteni idehaza is. Rárohantam a netre hogy lássam mit írnak, de egyik recept sem volt igazán kedvemre való. Az egyikben ez tetszett, a másikban meg máshol volt egy jó ötlet... Gondoltam ideje gasztrokreatívkodni ismét egyet, nekiláttam két receptet vegyíteni, hogy aztán út közben mindkettőtől elvonatkoztatva egy egészen mást süssek ki. Íme mit követtem el:

 Hozzávalók a tésztához:

  • egy krumpli
  • kb fél kiló liszt
  • víz
  • 25g élesztő
  • cukor

Hozzávalók a töltelékhez:

  •  kb 30 deka darált hús (esetemben coca)
  • egy konzervparadicsom
  • paradicsomsűrítmény
  • egy nagyobb sárgarépa
  • két fej vöröshagyma
  • két gerezd fokhagyma
  • egy konzerv kukorica (az enyémben volt a kuki mellett borsó is és bébirépa)
  • olaj
  • a fűszerezéshez: pizza fűszerkeverék, bazsalikom, chilipaprika, rozmaring, só, csípőspaprika

A tészta elkészítése: 

A krumplit megszúrkodtam villával majd egy kis tálkában meleg vízben betettem a mikróba főni. Nyolc perc alatt tuti lesz. Ekkor megpucoljuk (ne próbáljuk azzal hűteni, hogy a tálkába hideg vizet öntünk, mert elreped és ki kell dobni) és villával apróra törjük. Az élesztőt egy kis vízben kevés cukorral felfuttatjuk, majd egy tálban a lisztet az élesztővel és a tört krumplival tésztává gyúrjuk. Természetesen víz is kell bele, de csak annyi hogy a végére gyurmaszerű, nem ragadó tésztát kapjunk. Ha már nem ragad az edény falához, nyert ügyünk van. Ha csak ragad, pótoljuk utána liszttel. Ezután letakarva a langyoson kelni hagyjuk. A krumpli miatt picit lassabban kel meg, minth kihagytuk volna.

A töltelék elkészítése:

Míg a tészta kel, nekiestem a tölteléknek egy nagy wokban.  Két fej vöröshagymát megpucoltam, durvára kockáztam, olajon megpirítottam. Ezután ment bele a darált disznóhús (az állat faját utólag realizáltam, ekkor döntöttem el, hogy ebből nem lesz török pizzacsónak...). Amikor kifehéredett a husi, megkínáltam a közben megpucolt és lereszelt répával, ami nagyon jól gazdagítja az ízét, és térfogatnövelőnek sem utolsó. A répa lassan engedett korábbi mivoltából, nekiállt levedzeni meg konstans egészt alkotni a husival, ideje volt a paradicsomkonzervet is belerittyenteni. Szélre kapartam az eddig főzötteket, középre injektáltam a paradicsomkonzervet, hogy kaphasson magában is egy kis színt. Amikor már megrotyogta az is magát, összekevertem az egésszel. Jól megsóztam, tettem bele bazsalikomot bőven meg tört chilipaprikát. Amikor ismét gusztusosra összefőtt az egész, lecsöpögtettem a konzervkukorica (és borsó és bébirépa) levét majd hozzáadtam azt is. Elkevertem, hagytam főni, majd leborítottam egy fedővel és otthagytam. Előkészítettem a gyúródeszkát.
Ezek után az egy szem erőspaprika felét jó apróra felkockáztam belekevertem azt is alaposan és szóltam anyunak, hogy nem tudom mit csinálok, de kész a tölteléke. Kijött leellenőrizni és beletett még paradicsomsűrítményt valamint pizza-fűszerkeveréket. Igaza volt. Picit főlt tovább és kész is a töltelék.

A tésztát négyfelé szedjük, a részeket megnyújtjuk (nem kell túlságosan) a tölteléket belepakoljuk, a tésztát ráhajtjuk. Érdemes úgy hajtani a tésztát, hogy alulra két réteg jusson. Így megfogható lesz az egész és kézből is ehetővé válik. A tészta tetejét megolajozzuk és előmelegített sütőben kb fél óra alatt készre sütjük.

a végeredmény egy erősen Calzone-szerű valami, ami nagyon gusztusosan néz ki és az íze sem hagy kívánnivalót maga után.

Meg kell mondjam az egészben legjobban a tésztája ízlett, amit még biztos hogy elő fogok venni, tovább fogok gondolni. 


Telefonvásárlás előtt

Szóval elhatároztam, hogy a jól kiszolgált Galaxy S-emet (igen még az elsőt és eredetit) megajándékozom a nyugdíjas napok örömeivel édesapám használatában, magamnak pedig beszerzek valami újat. Nos, ez a döntésem februári, de azt mondtam megvárom az idei év második felére lőtt modelleket. És most először úgy döntöttem nem sajnálom a pénzt a gyakorlatilag kedvenc hobbimra, hanem beleölöm egy új és jó gépbe. Mivel már rettenetesen izgatott vagyok és folyton ezen jár az agyam, gondoltam kiírom magamból a nem is létezőt. Szóval következik egy összeállítás olyan készülékekből, amik jelenleg csak pletyka szintjén léteznek, de ilyen vagy olyan okokból számot tartanak az érdeklődésemre.

Sony Honami:

 Ezt a gépet nagyon várom. A pletykákból úgy tűnik, hogy a korábban kedvenc gyártóm kinövi szoftveres gyengeségeit és az amúgy piacvezető képérzékelő szenzorai mellé végre szoftveresen is odateszi magát. Megjegyzem nagyon ideje volt, valami szégyen hogy ugyan az a Sony szenzor egy Sony telefonban alig elfogadható képeket készít, míg egy Samsungban több mint jókat.
Miért várom ezt a telefont: Nagy szenzor, Pixel binning, Manuális (fotó)beállítási lehetőségek, szoftveres navigációs gombok, vízállóság.

Nexus 5

Amióta világ a világ, szerettem volna egy Nexus telefont, legalább a fejlesztői közösség miatt amit maga mögött tudhat. Elképesztő tobzódás szokott lenni egy-egy ilyen készülék XDA topicjában, amit nagyon szívesen élveznék. Nem utolsó szempont az ár-érték arány és hogy hivatalosan mindössze annyit tudunk róla, hogy jó kamerát igyekeznek belepakolni. Egyes vélekedések szerint ez egy foveon-szerű rétegelt CCD elgondolás lehet, amit komolyan kell venni.

Moto X

Épp a napokban jelentették be újra hivatalosan is a létezését, így mindenképpen számot kell vele is vetni. Az első készülék ami már a Google fennhatósága alatti Motorolánál készült, bár ez a gyakorlatban lehet hogy kevesebbet jelent, mint amit feltételeznénk róla. A Google kijelentette, hogy a motorolát is csak egy partnerként kezeli a sokból, amire előszeretettel mosolyogtunk, hogy persze-persze. Mostanság viszont annyi pletyka keringett a keresőóriás körül, amiket az mind megcáfolt, és aztán tényleg hamisnak bizonyultak. Így aztán én egyre többet adok a szavahihetőségükre. Ezért mondom, hogy megvan az esélye, hogy ez is csak egy telefon lesz, nem az égből alászállott mennyei csoda. De ettől még telefonnak igen ígéretes. A Motorolánál azt ígérik, hogy csakazért sem csinálnak 5,5 és hasonló kijelzőméretű tepsiket, mert nevetséges, és szintén elköteleződtek a hosszú akkuidő megteremtése mellett. Nekem e szimpatikus, kíváncsian várom mi sül ki belőle.

Galaxy Note III

Azt kell mondjam mindig hüledezünk azon, hogy a Samu milyen gigantikus képernyőkkel operál, de aztán az eladások őket igazolják. Munkából fakadóan egy ideje használok egy Note 10.1-est, és azt kell mondjam, hogy az S-pen nem parasztvakítás, mint ahogy a kétablakos alkalmazáskezelés sem. Bár szeretnék elváltani a Samuledtől amit jelenlegi telefonomban nézegetek, ennek a készüléknek mégis nagy érdeklődéssel várom a bejelentését, főleg mióta a pletykák szintjén megjelent, hogy optikai képstabilizátorral a fedélzetén érkezik. Emellé jön a naaagy képernyő ami ha megszokod királyság (eddig ha Note tulajokat kérdeztem, mint azt mondták hogy soha többé kisebbet), a jó akkus üzemidő és az a rengeteg szoftveres plusz amit samuéknál belepakolnak. Igen a nagy része sallang és parasztvakítás, de akad kifejezetten ötletes, jó megoldás is.

Sony Togari

És ha már a batár nagy gépeknél járunk ne feledkezzünk meg a Sony Phabletjéről sem. A pletykák szerint ő is valamiféle cerkával érkezik. Én csak remélni merem, hogy ez nem egy kapacitív műanyagdarabot fog jelenteni, hanem ők is bevezetik a digitális dizájnerek eszközét, amivel a Note széria is kombinál.

Valamint az Érdekes lesz még de nem hinném hogy megveszem kategória versenyzői is jelen vannak, élhetnek a meglepetés erejével. Állítólag jön a Galaxy S4 ZOOM, ami optikai zoomot fog villantani. Sokan nagyon várják, én fenntartásokkal kezelem. Ahogy az S3 alapjaira építkezett a a Galaxy Camera, úgy takarhatja ez a ZOOM elnevezés akár ennek a modellnek a frissítését is. Nem biztos, hogy itt egy telefonról beszélgetünk.

Én szívem szerint nagyon megnézném azt is, hogy az Asus hova gondolja tovább a Padfoe koncepciót. Remélem rájönnek hogy fölösleges egy 5'-os képernyő, ha amúgy is van egy tízcolos dokkolód, és talán az árakat is realizálják némileg. Ezzel a 300.000Ft-os bégárral kicsit talán túllőttek a célon. Na de ha meg is jelenik valami az valószínűleg február tájékán esedékes, ami meg talán túl késő lesz nekem :-)

Valamit újabban kaptak szárnyra a htc phabletjét csicsergő pletykák. Majd megnézzük mi lesz belőle. Engem ez a 4megapixeles kamera nem nyert meg. Értem én, hogy nagyobb a pixe, de ha ezt előremutatóan akarták volna megoldani, akkor beletesznek egy nagyobb szenzort pixel binninggel.