Címkék

2013. szeptember 13., péntek

Akkuidő android alatt

A munkám abból áll, hogy okostelefonokról kommunikálok emberekkel. Az információáramlás hatalmas, mindenkit más érdekel, de vannak visszatérő momentumok. Az egyik ilyen az akksi. Sokan sajnálják, hogy naponta tölteni kell, vannak akik egyenesen hibásnak írják le emiatt az újonnan vett telefonjukat és cseréhez ragaszkodnak. Pedig (sajnos) ez nem hiba, legalábbis a hagyományos értelemben véve nem az.

És tenni ellene lehet? Igen, lehet. Kicsit számomra is megerőltető módon elvégeztem egy tesztet, ami kapcsán kiderült hogy az okostelefonom (galaxy S) akár egy hetes üzemidőre is képes. Persze ennek ára van, de nem megfizethetetlen. Kicsit később erre is visszatérek. Első körben fogadjuk el csak úgy a szavamnak, hogy képes rá, és ennek szellemében keressünk okokat, amiért mégsem teszi. Én elég sokat találtam, de mint tudjuk sok kicsi sokra megy. Íme egy felsorolás a teljesség igénye nélkül:

  • Megváltozott felhasználói szokások. Régen mire használtuk a telefonunkat? Telefonáltunk, sms-t küldözgettünk rajta. Ehhez volt egy fekete-fehér képernyőnk, egy vaskos és nehéz készülékünk ami az esetek nagy százalékában kihasználatlanul húzta a zsebünket. Mára viszont ez nagyon megváltozott. Sokkal többet telefonálunk, több sms-t küldünk, a hordozható zenelejátszók helyét is a telefon vette át (amiket emlékeim szerint már akkor is gyakran töltenem kellett). A különböző gémbojok, péespék és tamagocsik helyét is az okostelefonok vették át. Ehhez és minden máshoz is erősebb (és ezáltal) erőforrásigényesebb vas kerül a készülékekbe. Hogy a hatalmas kijelzőkről ne is beszéljek. Elkezdtünk internetezni a telefonokon, híreket, videókat, közösségi csatornákat nézegetni. Sajnos nincs hatalmamban nagyvolumenű felméréseket végezni, de szinte biztos vagyok benne, hogy az említett fekete-fehér kijelzős gyakorlatilag semmi egyébre nem jó telefonok korszakához képest a készülék aktív használatával eltöltött idő drasztikusan emelkedett.
  • Rosszul/önző módon optimált programok. A mai okostelefonok úgy működnek mint egy icipici számítógép. Ugyan azok a folyamatok megtalálhatóak bennük is. És nyilván minden fejlesztő  saját programját tartja a legfontosabbnak/leghasznosabbnak. Azt akarja, hogy az gyorsan működjön, percrekész legyen és általában megelégedéssel szolgáljon a felhasználónak. Ezért a telefon erőforrásaiból egy szép szeletet kihasít a saját alkalmazásának, nem engedi teljesen bezárni, mert akkor lassabban állna fel, sőt ha lehet rögvest a telefon bekapcsolásával együtt automatikusan elindíttatja és a háttérben várakoztatja, hogy ha netán a felhasználó arra tévedne, rögtön tiptop legyen minden. Erre talán a legjobb példa a Facebook androidra szánt változata. Abban a pillanatban, hogy az ember felteszi a telefonjára, istand egyharmaddal csökken az akkumulátoros üzemidő. Mert a fész nem pihen, nem engedi pihenni a telefont, és a hülye kódolás miatt még a kikapcsolt program is folyamatosan próbál a mobilnetre csatlakozni, hogy percrekészen tartsa a falamat és szóljon ha valami történik. Az egyáltalán nem zavarja ebben, hogy dominós vagyok, nincs és soha nem is volt mobilnetem, de még ha lenne is, kikapcsolva tartom. Nem adja fel a hősi küzdelmet.
  • Külön kategóriaként kezelném a gyártók szoftveres hibáit, amit a saját termékeik ellen elkövetnek. Ilyen például, hogy rosszul optimálják a vason futó szoftvert, aminek emiatt sokkal több erőbe telik lefuttatni egy folyamatot, mintha jobban egységgé lenne csiszolva a vas és a rajta futó kód. Ez azért lényeges, mert minél gyengébb egy kód, annál több erőt igényel, azaz annál több áramot fogyaszt. És ez hatványozottan igaz, tekintettel arra, hogy a processzor nem csak hogy kénytelen csúcsjáraton futni, de sokkal tovább is fut csúcsjáraton, azaz több áramot fogyaszt és tovább fogyasztja a sok áramot. Meglepően sokat számít mindez. Egyik kollégám vett magának egy Alcatel OT995-öst. Úgy találta, hogy a harveres adottságaihoz képest eléggé lassúcska, ezért a gyártó által készített szoftvert lecserélte egy lelkes sufnifejlesztőktől származó rendszerre. Azt tapasztalta, hogy a szintetikus teszteken a készülék pontszámai több mint megmásfélszereződtek. A kódot pár csávó az alvégről jobban optimálta mint a gyártó a hivatalos szoftvert, így a processzorról rengeteg terhelés leesett, ami ezáltal mindent kevesebb erőből és ami a lényeges sokkal gyorsabban el tudott végezni. És nehogy ezt higgyük, hogy ez csak a kis gyártóknál van így, akiknek talán nincs erőforrása jól optimált szoftvereket legyártatni. A nagy gyártók ugyan ebbe a hibába esnek, csak ott mellékerül egy másik igen súlyos "hiba" is. És ez az a rengeteg plusz funkció, amit a készülékek szoftverébe építenek, amivel az eladásokat remélik növelni. Nem hibáztathatóak, hiszen a harc a vásárlókért éles, mindent meg kell ragadni amivel magunkhoz csalogathatjuk a vevőket. Sajnos emiatt sokszor teljesen haszontalan funkciók kerülnek be a telefonokba, amik fölöslegesen fogyasztják az erőforrásokat. Egy működő Android rendszer önmagában 160 és 400 megabájt között mozog. Erre jönnek rá a gyártó által létrehozott egyéb "finomságok", szerintem eléggé elvadult módon. Így lehet például az, hogy a 16gigabájttal szerelt Samsung Galaxy S4 tárterületéből mindösszesen 8,82 giga érhető el a felhasználóknak. Ami alig több mint a fele. Az összes többi helyet a Samsung által beleraktott kérdéses létjogosultságú funkciók veszik el. És nem csak a tárhelyet használják, de a processzort, a munkamemóriát a rádiókat, a giroszkópot, a proximity szenzort és minden egyebet, ami viszont mind az értékes delejbe kerül, amit az akkumulátorba csöpögtetünk.
  • Rengeteg egyéb oka is van az akkuidő csökkenésének, de ezek azok, amiken ha akarunk tudunk változtatni. Tehát röviden: Mindenre telefont használunk, a telefonon hanyagul megírt kód fut, a külső alkalmazások visszaélnek a telefon erőforrásaival, az energia olyan funkciók életbentartására megy el, amikre nincs is szükségünk.
Úgy döntöttem, hogy egy kísérlet erejéig megszüntetem ezeket a tényezőket, és meglátom mire jutunk nélkülük. Pontosan mit tettem?
  1. Nem használtam a telefonom semmi egyébre, mint hívásokat fogadtam, indítottam, valamint sms-eztem. (jó, egyszer elcsábultam és egy órán át zenét is hallgattam, de próbáljatok ti egy órát mosogatni néma csendben). Ezeket leszámítva a telefon készenléti módban bármikor bevethetően a zsebemben lapult, mint régen a Siemens.
  2. Lecseréltem a gyári rendszert egy hónapok alatt tökéletesre csiszolt CM variánsra, amit egy német hobbifejlesztő szinte a tökéletességig csiszolt a vasra. Ez a jó öreg 300 megányi Androidot takarja (+CM funkciók), mellőzi azt a sok gigányi szemetet, amit a gyártók tesznek rá. Nem akartam nagyon kompromisszumokat kötni a felhasználói élményben, ezért egy alternatív APEX launcher fennmaradt.
  3. Letöltöttem egy Greenify nevű programot (rootköteles), ami a fészbukkhoz hasonló garázda alkalmazásokat hivatott kordában tartani, hogy ne tenyészhessenek a készülék erőforrásain ha erre senki nem kéri őket. Meg kell mondjam a program csodálatos, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na akkor foglaljuk össze: Semmilyen hardveres változtatást nem hajtottam végre, a telefonom ugyna az az immáron több mint három éve használatban lévő, 1500mAh-os teleppel szerelt Samsung Galaxy S. Az első és eredeti. Nem tudom lemérni, de az idő miatt valószínűleg az akksi teljesítménye az eredeti 80%-át sem éri már el.

És hogy mi lett az eredménye? Folyamatosan screenshotoltam az akkuhasználatot, így ti is lekövethetitek a folyamatot:





 


Így van, több mint egyhetes rendelkezésre állás után is még 40% az akksiban maradt. Elégedett vagyok az eredménnyel? Igen.

Mit hoz a a jövő?
Suttogják, hogy a Google az Android 4.4 (KitKat) kiadásával nyitni fog az alsóbb szegmensek felé, csökkenti a rendszer erőforrásigényét (ha engem kérdeztek a Firefox OS miatt). Valamint egy új kernel is társulni fog a rendszerhez, ami szintén az erőforrások hasznosabb elköltését hivatott majd felügyelni. Én remélem, hogy egy, a Greenify-hez hasonló kódsor is beépítésre kerül, de ez már a jövő zenéje.

Ezt a csodálatos programot pedig innen tudjátok letölteni.

2013. szeptember 3., kedd

Tejbedara, no de milyen?

Nos, az élet zajlik, időnként Gyuszi bátyátokat beeszi a fene a konyhába. Például, ha nagyon megíván egy kis tejbedarát.

Nosza uccu neki. Ciccentünk egy doboz tartóstejet (laktózmenteset, mert újabban laktózérzékeny is lettem) kivajazott teflonos edényben tűzre vele!

- AAAAAnyuuuuuu! Hol a búzadara?!?!?!
- Ott!
- Ott nincs!

Nincs itthon búzadara. Pedig a tej már a tűzön. Nyolc deci kakaót én meg nem iszok meg. Kell egy bé terv. Addig kutattam a minden között, míg rá nem leletem egy ősrégi (bontott) kukoricadarára.

Dara-dara, nem mindegy? - alapon beleszórtam a tejbe. Úgy okoskodtam, hogy a kukorica az keményebb valami mint a búza, így biztos több idő kell majd neki megpuhulni a tejben. Úgyhogy idejekorán jól beletettem.

Hű amindenit ember! Te kreatívkodtál! - jutott eszembe a végzetes gondolat. Ez az a pont, ahol a fejemet általában elönti a vörös köd és úgy elszalad velem a ló, hogy valami teljesen értékelhetetlen valamit eredményez. Tipikusan olyan dolgokat, amikbe ha véletlenül belekeveredne még egy alkotóelem- az X vegyszer - akkor valami rémálombeli szörnyűségek születnének, amik aztán óvónénik ágya alá mászva a nyers rettegéssel táplálkoznának,

Na ha már kukoricatejbedara, nem fogjuk kakaóval ízesíteni! DE akkor mivel? Mézzel természetesen! Mézzel?!? Nem is rossz ötlet... És csilivel természetesen! Say WUUT?!?!

DE ha egyszer egy gondolat magja elültetett, és az elme sajátjának ismeri el.. igaz Mol?

Így a tejben fővő kukoricadarába cukrot és csilit csepegtettem, majd kóstolás után még csilit. Mielőtt levettem volna a tűzről, még egy jó adag mézzel is megkínáltam a hmmm...

Aztán lekapcsoltam a lángot, és eljöttem posztot írni.

Mint kiderült, nem kapcsoltam le alatta, csak takarékra tettem.

DE legalább jól megfőtt.

Külön ízesítés nem kell neki, talán ha lenne itthon egy kis szörp azzal megönteném, mert picit sűrű lett meg csípős (sok lett a csili)

DE öcsémnek és nekem is ízlik.

Pontos arányokat nem írok, mert nem tudok. Kb 8 deci tejhez ment kicsit több mint két deka dara. Minden egyéb ízlés kérdése, kivéve a csilit, mert az első kóstolásnál nem csípett annyit, mint folyamatos evés közben. Legközelebb kevesebb csilivel

UI.:Csak kellett volna neki az a szörp, de nincs. Így végső megoldásként rácsurgattam egy meggykonzerv levéből. Nos, az "aha, én főztem"-ből "EZ MARHA FINOM!" lett. :-)