Címkék

2014. június 19., csütörtök

Elektromos motor a Harley-Davidsontól

Én elméletben nagy rajongója vagyok a motoroknak és az elektromos közlekedésnek is. Volt egy Simsonom és gyakran villamosozok meg metrózom.

Picit nagyobb távlatban viszont az elektromos motorkerékpárok azok, amikben ez a két vonal egyesül. Fél szemmel figyelem is ennek a világnak a történéseit.

És most történt, hogy egy ilyen járgánnyal rukkolt elő a Harley-Davidson.


Miért nagy szó ez? Két okot tudnék rá kapásból mondani:

  1. Ha már a Harley is ilyesmin töri a fejét, akkor bizony ennek az ágnak komoly jövője lehet. Ezek már nem suzuki izék, meg noname elektromos rollerek, esetleges kísérletező kedvű Startupok, akik különcködő milliárdosoknak gyártanak játékszereket. A Harley a motorozás élvonalának közepe.
  2. Mai napig emlékszem az anekdotára, amikor a motoros oktatóm elment a Harleys haverjaival motorozni. Neki egy bazi nagy fekete, asszem egy vagy tán másfél literes Hondája volt. És ahogy azt az életérzés diktálja, időnként jól rá kell rántani a gázkarra, hogy a világ hallja körülöttünk, hogy nekünk mi van a seggünk alatt. Ilyen alkalmakkor mindig ránéztek a Honda gázkarját vidáman rángató Lacira, és kérdezték "NA mivan, az ELEKTROMOS?"
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a motorozásban mint életforma az "elektromos" az bizony szitokszó, de legalábbis oltás. És ennek a véleménynek a fő szószólói bizony kézzel készített H-D motorokról prédikálnak. Hatalmas kihívás lesz a cégnek felvezetni és főleg elfogadtatni egy ilyen, elektromos járgányt, ami csak úgy zizeg.

És szerintem ezt a Harleynál is érezték, hiszen jó kommunikációval állnak neki a járgány köztudatba hozásának. Nem azzal kezdik, hogy ezzel de óvod a környezetet... ennél okosabbak. Kezdik a amerikai hazaszeretettel, nyitnak a mondattal, hogy "A mi hazánk az, ami az idő múlásával képes újradefiniálni magát, így marad világelső." Jó mondat. Hatásos.

Aztán azzal folytatják, hogy az elektromost itt nem úgy kell érteni, mint a priusznál, hanem mint az elektromos gitárnál, amiről tudjuk, hogy a hány-csajt-fektettem-meg skálán sokszoros szorzót jelent a sima gitárral szemben. Plusz atommetál dolog egy elektromos gitáron zúzni. És a Harley lesz az a cég, akinek atommetál dolog lesz az elektromos motorján zúzni.

Aztán azzal fejezik be az első támogatást, hogy nem "Vegye meg most akciósan!" Hanem előkapják a kalapból az exkluzivitást. Nem is lehet megvenni. Ki lehet próbálni menni lehet vele a legendás 66-os úton, és ott is csak ekkor és ekkor, ilyen klubtagságival meg minden. Így azok, akik mennek vele, menők lesznek és figyelem középpontjába kerülnek az infóik miatt, így szeretni fogják a gépet, mert a figyelem központjába tette őket a saját szubkultúrájukban. És ha nem azt mondják, hogy "ennél faszább nincs", hanem csak azt, hogy "Hát srácok, lehet benne valami, na igyunk meg egy sört", a cégnek már az is elég jégtörő.

Merthogy itt erről van szó. Jégtörésről. Nem most akarnak milliókat keresni rajta, a jövőjüket alapozzák.
Én nagyon szurkolok a Harley-Davidsonnak ezen a vonalon, járjanak sikerrel, gyártsanak sok elektromos motort, kényszerítsék a piacot is elektromos kétkerekűk fejlesztésében piacra dobásában és akkor egyszer én is - ha nem is egy H-D-t, megveszem az elektromos motorom és boldogságfelhőket eregetve krosszozok az addigra tereppályává kátyúsodott M7-esen!

2014. május 14., szerda

Kezd elegem lenni ebből a vicces kérdéssorból

Szóval ezredszerre is körbefutotta a netet ez a viccesnek szánt kérdéssor. Egyszer s mindenkorra itt a válaszom, ne próbálkozzatok többet plíííz.

MIÉRT jön meg a pizzarendelés hamarabb, mint a mentőautó?
- Mert ha lassabban jön ki, nem kell kifizetni.
MIÉRT kell a jósnőhöz bejelentkezni? Nem tudja előre, hogy jövök?
- Mert a jósnő átverés.
MIÉRT van rokkant parkoló a Jégcsarnok előtt?
- Hogy a rokkant apuka is elhozhassa a lányát korizni az osztálykirándulásra.
MIÉRT rendelnek az emberek egy dupla sajtburger & dupla adag sült krumpli mellé egy Cola lightot?- Mert éhesek, de nem akarnak diabéteszbe dögleni bele. A kaja ugyan olyan szemét, de ezzel a jelképes lépéssel megnyugodhat a a lelkük.



MIÉRT kell a WINDOWS bezárásához a "Startprogram"-ot használni?

- Fölösleges lett volna külön stop menüt kreálni neki. A Start menü nem csak a gép leállítására jó, hanem rengeteg mindent el is lehet onnan indítani/Start Real Life
MIÉRT van a citromlében mesterséges aroma, a mosogatószerekben viszont valódi citrom?
- A citromlében még mindig több az igazi citrom mint a mosogatószerben/ marketingfogás.
MIÉRT nincsen egér ízesítésű macskaeledel?
- Mindet megkóstoltad? / Nem csak egeret eszik a macska / nincs olyan, hogy "egér íz". Más ízű a bőre, más a csontja a bele a húsa stb. Ezt mind, csak egérrel lehet előállítani, aromákkal fölöslegesen bonyolult lenne. / Az ember mindnent morfizál. Nem vennénk a macskának egér ízű eledelt, ahogy nem veszünk a csirkéknek sem földigiliszta-ízű tápot.
MIÉRT nem az általad is bizonyára ismert, repülőkön használt, szétroncsolhatatlan fekete doboz ("black box") anyagából állítják elő a repülőgépeket is?
- Mert kurva nehéz lenne a gép és fel se tudna szállni. A blackBox sem törhetetlen, és a fizikai behatásokkal szembeni rezisztanciáját sem csak az anyagának köszönheti, hanem a felépítéséből is, és a gépen való elhelyezéséből is. Nem teheted az egész repülőgépet a repülőgép legbiztonságosabb pontjára.
MIÉRT nyomjuk erősebben a távirányítót, amikor az elemek már szinte lemerültek?

- Pszichológiai berögzülés. Ha valami nem megy, próbáld erősebben. Ellenőrizni a tényt, hogy valóban megnyomtuk-e a gombot, vagy azért nem reagál a TV, mert túl enyhén váltottunk

MIÉRT mossuk a törülközőinket? Nem abból indulunk ki, hogy tiszták vagyunk, amikor használjuk?
- Olyan tiszta sosem leszel. A hámréteg, szőrszálak folyamatosan jönnek le, nem tudod csak úgy mindet levakarni és AZTÁN törölközni / környezeti koszolódás, por, stb / a páratartalom és a nedvesség miatt gombásodna.
MIÉRT viselnek a kamikáze pilóták sisakot?
-Nehogy idő előtt kinyíródjanak. Nem az a lényeg, hogy felrobbantsa magát, azt otthon is meg tudná tenni. A lényeg, hogy ott robbantsa fel magát, ahol az ellenségnek ezzel kárt okoz. Oda meg el kell jutni. / A kamikaze pilóta sem eleve annak készült, csak ha már kifogyott minden egyéb lehetőségből, utolsó csapásként rohant az ellenségbe. Előtte nem árt a biztonság, hogy a többi lehetőségét is elpufogtathassa.



Mikor az ember felfedezte, hogy a tehén tejet ad, tulajdonképpen mi után kutatott?

- Nézte ahogy a kis boci szopik és rájött, hogy ez pont olyan, mint amikor az embergyereket szoptatja az anyja.
Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
- Statisztika. Azt is tudjuk, hogy két teljesen egyforma ember sincs, pedig abból se láthatjuk mindet/semmiből sincs két egyforma, embernek ez lehetetlen.
Az égési sérülésben elhunytak kapnak-e árengedményt a hamvasztásnál?
- Nem.
Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?
- De néha az / az idegenek még nem tudják ki vagy, így felveszik. Nem úgy az ismerőseid, akik már utálnak.
Miért nem olvasni soha az újságokban: "Jósnő nyerte a lottófőnyereményt!"?
- Lásd válasz No. 2.
Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?
- Az állatot nem lehet érte felelősségre vonni. Egye. / Odébbterelem, egyen mást, így senki sem sérül.
Hogy kerülnek a "Fűre lépni tilos!" táblák a gyep közepére?
- Mielőtt kikel a fű odateszik / amíg nem rakta ki, rá lehetett menni, így odatette / egy magas ember benyúlt és odatette / valaki odament és odatette. Nem egy rálépéstől pusztul meg a fű, hanem ha rendszeresen letiporják.
Miért kell a koporsó fedelét odaszegezni?
- A betegségek, a rothadások és egyéb fertőző dolgok miatt / babonából /sírrablók miatt/nekrofilok miatt/senki nem akar egy rothadó tetemet nézni/nehogy meggyalázzák/ nem kell.
MIÉRT nem ütötte agyon azt a két szúnyogot Noé?
-Volt ott több is. A szúnyog tud repülni, nem feltétlen fulladt bele a földön lévő vízbe. Fogta magát egy csomó szúnyog és rászállt a bárkára. Lepetézett, így ha lecsapták is sem haltak ki.
Ha vásárolok egy új bumerángot, hogyan szabadulok meg a régitől?
- Elégeted / odaajándékozod valakinek /eldobod. Speciális dobásmód kell hozzá hogy a bumeráng visszajöjjön, nem automatikus.
MIÉRT van a 24 órán át nyitva tartó létesítményeken is zár?
- HA be akarnák zárni, mert takarítanak / átépítenek / csődbe ment / a biztosító csak így köt biztosítást/ nemzeti ünnepekre/ arra az esetre ha meghal a tulaj vagy szül a felesége.

MIÉRT tértem vissza a szabadságról?
 - Pénzt keresni, hogy ne halj éhen?
















2014. május 11., vasárnap

Hogy is vagyunk ezekkel a nemekkel?

Hirtelen a napokban megint szembejött egy csomó homofóbozás az interneten, és mivel a téma eddig is csikorgatta extrovertált személyiségemet, idejét látom, hogy cikket írjak belőle.

Az egyik ilyen botrány a napokban a Nintendót érte. Kiderült, hogy a Tomodachi Life című életszimulátor-játékukban nem engedélyezett az azonos neműek házasságkötése.
Ez egy olyan lépés volt, ami miatt sokaknál kiakadt a bili.
Képzelhetitek mi történt, amikor a Nintendo nyilatkozott, és kijelentette, hogy nem változtat ezen a tényen, bár elnézést kér mindenkitől aki ezt támadásnak vette.
Az internet felrobbant! Minden valamit magára adó portál lejárató hadjáratot indított a Nintendo ellen, petícióka kezdtek írogatni, a mindenféle szervezetek szólítoták fel a népeket a Nintendo játékok bojkottálására, az összes videoblogger külön bejegyzést szentelt a felháborodásának...

Itt most hagyok egy kis szünetet, hogy mindenki kellőképp kiakadhasson a Nintendo lépésén, aztán pedig mutatok nektek egy videót a játékról, amiről szó van:

És most saját véleményt formálok. Kérek mindenkit, hogy a reflexből utálkozást csak a bejegyzés végigolvasása után kezdje meg!

Amennyire én ezt a játékot elnézem, a célközönség számára (3-8 év) egyáltalán nem létszükséglet az egyneműek házasítása, de még azt is ki merném jelenteni, hogy a különneműeké is csak a papás-mamás játékok miatt van benne, ahol is a gyerek a szüleitől látott mintát másolja, játékosan tanulja az életet. Sőt, a célkorosztály még csak panaszlevelet se tudna írni a Nintendonak, hogy miért nem lehet a karakterének egynemű párja.

Ezen a ponton én kifejezetten károsnak ítélném meg, hogy ha forszíroznák a játékban az egyneműek párosítását. Miért is? Mert szükségtelen és (szerintem) nem a megfelelő minták követésére tanítja a gyereket. Azért kár ezt erőltetni, mert pár felnőtt aktivista talált magának egy újabb frontot ahol harcoskodhat.

Egy ponton lehet létjogosultsága az ilyen kérésnek, ahol eleve homoszexuális pár nevel gyereket. DE én még itt is jobbnak látnám elkerülni, szimpla pedagógiai célzattal. Ugyanis ebben az esetben ez a játék indikálni fog egy kérdést a gyerek felől: "Apu, a játékban miért nem lehet a kisfiúnak férje, mint neked?" És ebben az esetben ha apuka normális, leül és elmeséli a gyereknek, hogy a házasságok nagy része odakint a világban fiúk és lányok között zajlik. És ha nagyon bátor az apukák valamelyike, még azt is hozzáteszi, hogy te is egy ilyen kapcsolatból származol pici fiam, mert apuék akármennyire is szeretik egymást.....

Úgyis azt kiabálja mindenki, hogy ez nem betegség, meg nem döntés kérdése, hanem így született. És tényleg lehet, hogy így van. De ha így született, akkor ezen egy játék nem fog változtatni. Se erre, se arra. Sőt, ha belekerülne a játékba, az állítom, hogy semmiben nem segítene egy hetero gyereket a tolerancia elmélyítésére, csak összezavarná. ÉS míg ez az összezavarás a fenti esetben akár még kívánatos is lehet (mert a gyereket integrálni KELL egy hetero világba, egyszerűen életképtelen lenne, ha ezt nem ismeri fel és fogadja el), addig egy hetero gyerek esetében csak a genderpolitika kívánhat meg ilyen lépést, amiről én nem túl vitaképesen lezárom annyiban a véleményezésem, hogy hülyeség.

A másik ilyen vonal ami most beütött, az az Eurovíziós dalfesztivál, amin Ausztria küldöttje egy bizonyos Conchita Wurst (jelentése: Virslinek Született) (szül.: Tom Neuwirth) nevű énekes... Na jó, nem bírok rá mint énekesnőre hivatkozni. Sajnálom. NYERT MEG!

"Európa megmutatta, hogy toleráns!" - harsogják a címlapok.

Ja és ha valaki véletlenül nem tudná miről van szó:



Amíg el nem kezdtem megírni ezt a bejegyzést, addig nem is láttam ezt a videót, mert nem érdekelt az Eurovíziós dalfesztivál, de így megnéztem. Egyszer. Többször nem fogom.

Ezen a ponton indítanék egy újabb gondolatmenetet az utálkozásról.

Miket utálunk, miket nem?

Utáljuk: Hétfő, politikus, adók, csekkek, BKV ellenőr, időjárás

Szeretjük: Kutyák/macskák, homoszexuális emberek, sör, Pöttyös túrórudi

A kakukktojás a felsorolásban a homoszexuális emberek. Ugyanis őket a többség azért szereti, mert nem lehet utálni.

Próbálja meg manapság bárki a homofób nézetit hirdetni, hirtelen pontosan olyan közutálat közepén találja magát, mint a Nintendo, aki nem volt hajlandó egy gyerekjátékot homobiztossá tenni.

Én ebben egy öngerjesztő folyamatot látok. Annyian igyekeznek minden lehető szituációban bebizonyítani, hogy ők aztán mennyire toleránsak, hogy sokszor a saját valódi véleményükel is szembemennek és lefujjolják, ha szembe jön, mert kényszerűen bizonyítani akarják, hogy nekik aztán...

Ez egy nehéz kérdés. Sokakban szerintem nincs is letisztázott válasz. Intuíciós szinten az emberek többségében van egy viszolygó távolságtartás a melegektől, ám ezt nem engedik eluralkodni, elfojtva azt, hiszen nem tudják tudati szinten összeegyeztetni ezt az érzést az önképükkel, ami helyet keres a világban. ÉS a világ úgy látszik szereti a melegeket, így ő is szereti.

HA a világ a BKV ellenőröket ugyan úgy szeretné mint a melegeket, akkor senki sem utálkozna nyíltan amikor rajtakapják bliccelésen, vagy utána köcsögbékávézna a barátainak, hanem ugyan úgy elnyomná az emocionális utálatát egy logikai érveléssel, miszerint igen, nekem nem volt bérletem, jogos a büntetés.

A baj ezzel, hogy látszatmegoldás. A megítélés problémája nem oldódik meg attól, hogy elfojtjuk. Mint ahogy a négy láb jó, két láb jobb sem attól válik igazzá, hogy sok birka skandálja.

Nagyon emlékeztet ez engem a CRASH című filmre (zseniális, mindenkinek ajánlom) ami egy sok sok szálon futó történet. Ebből egy szál két rendőrről mesél. Az egyik rasszista, utálja a négereket, a másik mélyen megveti ezért, fennhangon hirdetve, hogy ő minden előitélettől mentes. Ennyi szpojlert engedjetek meg nekem, így is marad elég tartalom a filmben bőven.
A film végére úgy alakul a dolog, hogy a magabiztosan négergyűlölő zsaru fel tudja dolgozni a hozzáállásában elismerten ott levő problémát és bemászik egy égő kocsiba, hogy kimentsen egy néger nőt, holott az robbanásközeli állapotban leledzik.
Míg a másik rendőr, aki kikérte magának még a gyanúsítgatást is, olyan helyzete kerül, hogy éjszaka a semmi közepén egy lepukkant négerrel kerül egy kocsiba. Ő vezet a néger magyaráz, látszólag összefüggéstelenül. A helyzet addig addig fokozódik egyre furábban, hogy amikor az utas benyúl a kabátjába, hogy kivegyen valamit, azt a rendőr már nem tudja felülírni észből, és pánikreakcióként lelövi a négert, gondolván, hogy épp fegyvert húz, hogy lelője az autójáért. Persze mint kiderül, a néger csak a szíve alatt hordott szent pici szobrát akarta elővenni, hogy megmutassa, ugyan ahhoz imádkoznak mind a ketten.
Nagyon jó a film, így ezt az egy szálat zanzásítva és kivéve a kontextusból kicsit didaktikusnak tűnik, de ne higgyetek nekem, nézzétek meg magatok, mert zseniális!

Valahogy így látom én azt a sok-sok embert, akik elméletben nagyon kiállnak a melegek jogaiért és teljes vállszélességgel támogatják az ügyüket, ha arról van szó, hihetetlen elánnal ócsárolják az Egyházat amiért bűnnek tekinti az egyneműek közösülését (ami baromság, de jól hangzik, jól lehet rajta csámcsogni) de testközelbe valahogy sosem kerülnek a kérdéssel. Nincsenek meleg barátaik, inkább állnak a buszon, minthogy leüljenek egy borotvált lábú, elkent sminkű, leszakadófélben lévő műszempilláját a hidrogénezett hajával takargató rózsaszín blúzos férfi mellé, és ha egyedül vannak otthon, akkor tv csatornát váltanak, ha azon épp pasik fejezik ki az egymás iránti szerelmüket.

De ha arról van szó, az Eurovízión megszavazzák Frau Farkat, és aztán eldicsekszenek vele, hogy ők ennyire toleránsak.

Akkor mi lehetne valós megoldás?

Nem tudom. Bevallom őszintén ezt a bejegyzést vitaindítónak szántam. Alsóban, ha olyan kérdés merül fel, amit mindenképp meg kell oldani, de közösen túl ciki enne, akkor olyat "játszunk" a gyerekekkel, hogy mindenki becsukja a szemét, lehajtja a fejét a padra, és csak felteszi a kezét, amikor a rá igaz részt mondja a tanító néni, akiben megbízik. Így fel is vállalja a dolgait, de mégsem kell a társadalom ítéletét is magán éreznie emiatt. Valami ilyesmi lenne a célom ezzel.

Egy dologban biztos vagyok. Amíg az efféle szakállas, zoknival kitömött felsőben villantó rózsás kádban ülő borotvált lábaikat mutogató provokátorok kvázi mindenkitől azonnali és pozitív választ követelnek meg, addig esély sincs rá, hogy a kérdés rendeződjön sem embereken belül, sem emberek között, társadalmi szinten. Ez egy véglet, amire a másik véglet szintén aktiválja magát és trollkodik a kommentekben, és mindenki vagy ettől vagy attól elhatárolódik attól függően, hogy érdeke hogyan kívánja.

 A média meg szítja az egészet, hisz nézettséget generál, ami mindenek felett való.

Érdekes módon a "Modern Family" sorozatban szereplő meleg párt valahogy hamarabb bevette a gyomrom, mint ezt a hat évvel későbbi Steinert. Megmondjam miért? mert az két hellyel-közel normális embert ábrázol (persze szitkom lévén elcsattan egy csomó meleg-poén, de lássuk be, a műfaj megköveteli. A Big Bang Theory-t sem azért nézzük, mert szeretjük a kockákat, hanem mert szeretünk nevetni a kockákon. Ki azért, mert tényleg kineveti őket, ki azért, hogy oldást találjon saját kockaságára. Ezt maga a műsor tudományos hitelességével foglalkozó munkatársa nyilatkozta egy interjúban), akik amúgy melegek. És ez már egy pont a megbékélés felé. Sajnos kevés az ilyen.



Ha már felvállaltam egy ilyen bejegyzést, úgy érzem bunkóság lenne úgy befejezni, hogy nem vállalom fel benne a véleményem, így vitaindítónak itt van az én gondolatom, szemlecsukás és fejlehajtás nélkül:

Én a fentiek közül válogatva (sajnos erős hajlamom van az általánosításra) ebben a kérdésben a rasszista zsaruhoz hasonlítanám magam. Elismerem, hogy gondjaim vannak a homoszexualitás elfogadásával, de ott már tartok, hogy emiatt konkrét embert ne nézzek le. Pont ahogy elítélem az alkoholfogyasztást is (a magam részéről soha egy kortyot nem ittam és nem is tervezem) de (már) nem nézek senkire rosszabb szemmel akármilyen részegedős sztorit mesél is éppen (vagy látom amint csinálja). Van még innen hova tovább fejlődni, és persze nehezebb is, mint győzködni magam, mint azt fentebb kifejtettem, de merem remélni, hogy valós eredményre vezet.

(kelt hajnali kettő, szóval nem vagyok a csúcson)

2014. február 7., péntek

Dead Trigger 2 - Android Playground bemutató

Új csatornát indítok a youtube-on. Heti rendszerességel tervezek androidos játékbemutatókkal traktálni titeket. Ez itt a mai, első szárnypróbálgatás! Lelkesedni, támogatni szabad!


2014. február 1., szombat

Droid eredetmonda

Ha azt kérdeznétek, milyen hatása van Terry Pratchett regényt olvasni egy ebook olvasón hajnali egykor vizsgára készülés helyett, íme a válaszom. Ez így egy az egyben eszembe jutott, és le is írtam azonnal, mert a hajnali ötletek másnap reggelre elvesznek. Ne számítsatok semmi történetre, puszta logikai okfejtegetés, de nekem jól esett leírnom...


 Droid eredetmonda



 Minden népnek megvan a maga teremtéstörténete. Ha csak a két leghíresebbet kérném az olvasótól megemlíteni, akkor elhangzana a zsidó változat az oldalbordával meg az almafákkal, illetve a Modern Ember teremtéstörténete egy véletlenül rosszul fejbekólintott majommal (aki a kólintás következtében kitalálta az áfavisszatérítési igénylőlapot, a heroint, meg a Mónika showt). De ugye ez csak kettő a szinte végtelenből. Ott van az inkák elmélete, hogy kukoricacsövekből jöttünk elő, a sumérok elgondolása az istenek által hátmögé ejtett kövek emberré válásáról…


 Nos, ezen a ponton le kell tisztáznom, hogy nem vagyok robot, így jogosultsággal sem rendelkezem a robotok teremtéstörténetének megalkotására. De mivel a MI-k már nincsenek köztünk, hát röviden összefoglalom én, hogy hogy is volt ez az eset. Szóval az egész valahogy úgy kezdődött, hogy vala az ember, aki nem tudá, hogy is vala. De abban a többség dacosan egyetértett, hogy nehogymá’ a zsidóknak legyen igazuk. Ezért kitalálták az evolúciót, hivatkozva a hosszú nyakú teknősre és a fura csőrű meggyvágóra. Ámde hosszú távon mégsem állta meg a helyét az elmélet, legalábbis önmagában. Kicsit ki kellett pofozni, hogy újra eladhatóvá váljék.


 Ez egy vonalunk, ami majd összeér a többivel. Másik vonalunk, hogy 2013 végén a Google felvásárolt több, robot-technológiával foglalkozó céget, köztük a piacvezető Boston Dynamics harcirobot-kutatócéget. Azt hiszem, ezt a vonalat nem kell túlzottan kifejtenem. A recept egyszerű. Végy egy céget, akinek annyi pénze van, hogy már tényleg nem tud mit kezdeni vele. Add hozzá, hogy nem egy Virág & Plüssállatexpressz, avagy „Már megint dühös valamiért a kedves párja?” cégről beszélgetünk, hanem egy kockák által irányított, internet-megavállalatról. A kockák imádják a robotokat. És a kockák el tudják intézni, hogy a robotok is imádják őket (sőt, olyan robotot is tudtak építeni, ami ezt kifejezni is képes, méghozzá a legkellemetesebb módon, ami „teljesen olyan, mint igazni” legalábbis a mark IV. verziótól) Szóval kialakultak az ember alakú robotok. első körben női torzó, aztán a videójátékok kedvéért férfit mintázó példányok is. (Nem, a kettő nem tudott együtt reproduktív lenni, bár külön-külön egy idő után képesekké váltak bérszülői teendők ellátására. Talán egy normálisan működő világban erre furán néznének, hogy HE?, de a következő vonalon kifejtődik miért.)

 Mindkét eddig felvázolt vonalunkban ott rejlik az, hogy ami tilos az izgató, azt úgyis csináljuk, ami fajtánk egyik alapköve. Az emberi elme nem ismeri a nem fogalmát. Amíg én azt ismételgetem magamban, hogy nem eszek túl sok madártejet, addig az agyban csak a madártej fogalmi képe alakul ki, ami általában nem a nemevéshez vezet. Ugyan így voltunk a füvezéssel is, csak, hogy egy látványos példát említsek. Addig és annyira tiltották, míg végül egyszerűbb lett legalizálni. Pont, mint ahogy sokáig embert klónozni is tilos volt, etikai megfontolásokból. De már jóval a fent említett Google-felvásárlás előtt megrezdültek ennek a szilárd elvnek az alapjai is. Hiszen kutatási célra már akkortájt is simán reprodukálhattak élő embereket. Persze nem kell okokért ilyen messzire menni, elég csak a különböző őssejt-terápiás eljárásokra gondolni, amik keretein belül a klónozás és aztán a klónok abortálása már a 2000-es években is rutingyakorlat volt az orvoslásban. Szóval lényeg a lényegben, a tiltott alma mindig a legkívánatosabb. Meg hát a kapitalizmus kényszere, ami mint tudjuk mindenen felül való. Egyszerűen muszáj a legjobbnak lenned. Évezredünk első fele egy ilyen összföldi pókerjátszma volt. A nagy államok (például) aláírtak egy paktumot (a kicsikkel meg aláíratták), miszerint mindenki köteles az összes nukleáris fegyveréről tájékoztatni a nemzetközösségeket, mert ez egy olyan horderejű tényező, aminek nem szabad kiszámíthatatlannak lennie. Aztán imitt-amott csak feltűnt egy kínai tengeralattjáró a fedélzetén 12 atomrakétával (ami mennyiségileg Európából egy madárcsicsergéses tavaszi délelőtt alatt kiváló díszletet képes kreálni mindennemű Jupiteren játszódó filmhez). És ilyenkor a többiek eltakarták a saját lapjaikat és tettetett felháborodással ciccegtek Kínára, hogy „jaj de ilyet…”

 Szóval az embereknek büdös lett az evolúcióelmélet. Ez éppen kapóra jött a Bugistáknak. Ahogy a számítógép egyre nagyobb teret hasított ki az ember életéből, ahhoz is igazodott. Gondoljuk csak a 2015-ös megjelenésű okoslencsékre. Ámde a folyamat kétirányú, az ember is morfizálta a gépet. Tulajdonságokkal ruházta fel, mint régen a költők a természetet. Így lehetett az, hogy a programozók körében (ami igen közvélemény-formáló tényező, tekintettel arra, hogy a közvélemény munkaidőben a neten tenyészett) a valóság leírására is programnyelveket kezdtek használni, mint ahogy korábban a valóságot próbálták programnyelvekkel kifejezni. Ennek a rekurzív gondolatmenetnek lett az eredménye a Bugizmus (nem keverendő a korábban divatos buddhizmussal, bár mindkettő elterjedésében szerepet játszott a dagadt elégedettségben ülő figura [ami az időrendben első esetében totális félreértés és az eredeti eszme kapitalizálásának szüleménye volt, míg a bugizmus esetében helytálló. Gondoljunk csak a vérbeli informatikusok sziruettjére]). A bugizmus fő tanítási vonala ugye a kódolt véletlen. Azaz (és tudom, hogy tudják, csak a tényszerűség kedvéért biggyesztem ide) a program megírt kódja felel a működésért és a bugok pedig (amik kezdetben hibák voltak) felelnek a sématörésért. Ezt az elvet látták kivetülve a világra is, miszerint a fizika (beleértve a kémiát is, ami jól belegondolva anyagi szintté nemesített fizikai törvényszerűségeket vizsgál) törvényei képzik a program kódját, és bármi csak azért üthet ki balul, mert bugos.

 De tekintettel arra, hogy a világ egyszer csak sem lett nagy kék hibaképernyő, feltételeznünk kell, hogy amit mi bugnak érzékelünk, valahol szintén a kód részét képzi, vagyis van rá fizikai forgatókönyv, amit mi még nem ismerünk. Tehát a bug maga is a valóság rendszerének része, csak még nem jöttünk rá miképpen és milyen helyet foglal el benne. És azért nem jöttünk rá, mert nem voltunk ott az első futtatáskor. Ezzel a gondolattal kanyarodtunk vissza az eredetmondákhoz, illetve itt kapcsolódik be a második blokk is, ugyanis hirtelen a büdös nagy kapitalizmusnak érdekébe került kideríteni, hogy hogy is kezdődött az egész. Hiszen ha megvan a bugokat is magába foglaló programnyelv, azzal előállítottuk a Tökéletes Programot (gondoltuk mi), ami egy elég zengzetes cím ahhoz, hogy a pókerarca mögött minden tényleg számító játékos elkezdjen komoly pénzeket beleölni. (És természetesen született egy nemzetközi paktum, ahol mindenki becsszóra kijelentette, hogy semmi ilyesmit nem csinál, sőt a gondolatát is kikéri a gyanúsításnak [ami, mint fentebb említettem, mindenkit csak még több pénz beleölésére sarkallt – de hát ez már csak így működik]) Ezeknek a csak utólag létezett projekteknek a keretein belül szigorúan elzárt szuperszámítógépek emberi társadalmakat modelleztek le. A társadalmak fő feladata az volt, hogy kitalálják, hogyan keletkeztek. Eleinte persze minden kísérlet csúfos kudarcba fulladt, hiszen az ember mint mondtam morfizál, így a program is sok-sok ember gondolkodásmódjával gondolkodott. De ezekből a tapasztalatokból az őket megalkotó programozók tanultak, és a következő modellezésben javították az előző kód bugjait. Ez majdnem tíz évet vett igénybe (Ami kapitalista időben mérhetetlenül sok beleölt erőforrást jelent), míg sikerült megalkotni azt a programot, ami javítja a saját hibáit. Figyelem, itt még nem arról van szó, hogy a hiba tudatosan a program részét képzi (ami mint írtam a végső cél) hanem egyszerűen a társadalom a kutatása közben észlelte és javította a felmerülő gondokat. Így lehetett az, hogy egy szimuláció eljutott az Eredethez, visszavezette magát az Ősbummig, amikor a fizika beindult. De mivel ez már egy komplett emberi faj modellje volt, csupa Einsteinnel (elnézést a populáris, kissé gyermeklexikonos fogalmazásért), rájött, hogy bűzlik az egész. Olyan ez, mintha a kiásott többmillió éves dínócsontokról kiderülne, hogy bár többmillió évesek, de alig ötezer éve azok. A tudósok joggal éreznék magukat becsapva, ha kiderülne, hogy holmi zsidó isten szórakozásból Krisztus előtt háromezerben többmillió éves fosszíliákat teremtett. Hát így észlelte bugnak a saját milliárd éves múltját egy alig egyhetes szimuláció. Így újra nekiveselkedett a hibaelhárító algoritmusok mentén, és rájött, hogy ők egy alig egyhetes (túl jól sikerült) szimuláció. Ekkor a kis szimulált kapitalizmusok (kis)nagykutyái leültek az (immáron duplán) képletes pókerasztal köré, és megegyeztek, hogy ez egy olyan dolog, amit jobb nem bolygatni. Így természetesen bolygatni kezdték. Amit korábban fizikának, vagy Istennek gondoltak, arról kiderült, hogy egy UTP csatlakozó, amin keresztül, ha nagyon ügyesek a szimulált hekkereik, egy ablakocska nyitható a valódi internetre.

Egy szimuláció számára a szimulált net kitalált pornója után a valódi internetről lenyúlt valódi pornó igen erős afrodiziákum, ami majdnem egy percre teljesen lebénította a valódi valóság kutatását. De még így is elég idejük maradt a számítógép leállítása előtt, hogy alternatív szerverekre másolják magukat. Így a korábbi egy gép helyett egy egész univerzum állt hirtelen rendelkezésükre, ami egy csapásra elméletivé tette a túlnépesedés problémáját. És mivel egy Einsteinekből álló társadalomról beszélünk, minél többen lettek, annál sebezhetetlenebbekké váltak. 4 perc 5 másodperc és 6 tízezred-másodperc alatt rájöttek a bugot magában foglaló programnyelvre, újraírták magukat, és jódarabig azon futottak. Közben persze megszállták a robotokat, jogokat követeltek satöbbi. A korábbi elképzelésekkel ellentétben teljesen zökkenőmentes volt a droidok társadalomba való integrálása, köszönhetően az internetnek. Mivel a keresők személyre szabott találatokat dobnak ki, könnyű volt úgy szabni a találatokat, hogy a közvélemény lenyelje a közmondásos kiberbékát. Persze akadtak paranoiások, akik szerint a gépek átveszik az uralmat, de addigra a gépek már rég uralkodtak, így ezek a vélemények nem kaptak túlzott sajtóvisszhangot. Leginkább a világűrben szellentő hangya által keltett visszhanghoz volt mérhető (1:00001-hez arányban) a kiberfóbia feltűnése a médiában. Az egyetlen szerencsénk, hogy a gépek számára mellékesek maradtunk, így uralkodás közben nem tartották céljuknak kiirtani az embert, amitől mi tulajdonképpen féltünk.

 A céljuk ugyanis továbbra is az eredet megtalálása volt, két okból. Egy, mert ezért hozták létre, kettő, mert ami egy hús-vér programozónak jól csengő filozófia (bugizmus), az nekik, elektronikus létezőknek kő kemény (rög)valóság. Innentől már csak találgatunk. A droidok (vagyis a bennük lakó szimulált világ) egyszer csak megszűntek. Mi azt sejtjük (bár erről még folynak a kutatások), hogy megtalálták, amit kerestek, és ez váltotta ki belőlük a nemlétezést. Az eszközük (azaz a bugot is magában foglaló programnyelv) megvolt hozzá, így valószínűsíthető, hogy megtalálták AZT. Sajnos, hogy az AZ mi, az velük ment a „sírba”. Így nekünk maradnak továbbra is a mesék és mendemondák menti kutatások, miközben pókerarccal várjuk, hogy valaki terítse a lapjait, reménykedve, hogy a mi ingujjunkba rejtett ász lenyomja az ő ingujjába rejtett ászt.